Karácsony összegzése
2009 december 28. | Szerző: Joyo
Kedves olvasóim! Úgy tűnik a Karácsony jött és ment, olyan gyorsan, hogy még fel sem ocsúdtam belőle. Alig vártam, hogy az adventi kalendárium utolsó ablakát is 
kinyissam, este pedig díszítsük a fát. 24-én reggel apámmal közösen beültettük a cserépbe a földlabdás fenyőfát, és beállítottuk a helyére. Az egész napot sikerült mosolyogva végigpörögnöm, csupán két embert vágtam volna ki legszívesebben a Szeretet Ünnepének nevében. Délután feldíszítettem a karácsonyfát, anyám a lakást, apu pedig pihent, és ünnepelte a születésnapját.
Délután háromkor már szépen kiöltözve átsétáltam páromékhoz. Anyósomat arcon csókoltam és illendően köszöntöttem. A nagyszobában már bent ült sógorom, és éppen az ajándékomat csomagolta. Sógornőjelöltem az erkélyen dohányzott, párom pedig hirtelen átölelt hátulról. Elképesztően vonzónak találtam, ahogy végig néztem rajta. Fekete nadrágot és fekete apró kockás inget viselt. Zöld szemei szerelmesen csillogtak, frissen mosott szőke hajából pár tincs elé omlott.
Megünnepeltük náluk a Szentestét, bár nem volt annyi baráti a hangulat, majd hét órára átmentünk nagyszüleimhez, ahol felköszöntöttük aput, majd kezdetét vette az ajándékozás, utána pedig az ünnepi vacsora.
Háromféle kendőt kaptam. Két hatalmas egyiptomi pamutból készült kendőt, ami legalább 180 cm hosszú és 100 cm széles. Egy mélyzöldet és egy nyers, drapp színűt. A harmadik egy organza és pamut keverékéből készült püspöklila keskenyebb sál volt. Kaptam még két köldökékszert, egy kupac alsóneműt, Dolce & Gabbana parfümöt, nagybátyáméktól egy nagyon szép karácsonyi mintás
kristálygyertyatartót. Anyósomtól egy hatalmas tábla csokoládét és egy horoszkópos könyvbet, sógoréktól pedig egy fehér kávéskészletet az új konyhánkba.
nem vettünk nagy dolgokat, de mindenki boldog volt a fa alatt ülve.
Idén is annyira vártam a Karácsonyt, és mégis, pikk-pakk elmúlik, és egy újabb évnek kell eltelnie, hogy újból készülődhessünk. Bár esetemben csak 9-10 hónapnak 🙂
December 25én nagybátyáméknál vacsoráztunk, 26án pedig nálunk. Úgy
érzem még mindig magam, akár a Kisgömbőc. Pedig már két nap is eltelt a
nagyzabálások óta. A családi méreszkedések után, amin mind a hárman
keresztülmentünk, arra következtettünk, hogy itt az ideje újra edzeni
és diétázni. Mint mindig.
Ez volt az utolsó bejegyzésem erre az évre. Remélem mindenkinek hasonlóan jól telt a Karcsonya.
Ezúton kívánok mindenkinek Boldog Újévet! 🙂
Mézeskalácsok
2009 december 23. | Szerző: Joyo
Végre elkészültek a mézeskalács
figurák. Nem élveztem annyira, mint vártam. Sajnálatos módon, este
nyolc órakor tudtunk csak nekiállni. Páromnak ráadásul fájt 
a háta, ugyanis mosógép szerelés közben meghúzta. Jómagam
sem voltam valami üde és friss. De igyekeztem ugyan úgy lelkesedni,
mint eddig. Próbáltam meglátni a jót. Végül is ott
ültünk-álltunk-hajoltunk-emeltünk a konyhában együtt, és megosztottuk
egymás között a munkát. Zsolti meggyúrta az összeállt tésztát, ő mégis
csak erősebb 🙂 Ráadásul önként vállalta. Sodrófával kinyújtotta a
kellő vastagságra, én pedig előkészítettem a szúróformákat.
Gördülékenyen haladtunk, csupán a fáradtság lombozta le a
hangulatunkat. Párom szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek,
körülötte a ráncok elmélyültek, bőre sápadt volt és enyhén áttetsző. A
fáradtság tipikus jelei. Főleg rajta. Magam sem festhettem jobban, de
nem akartam nyűgként megélni a készülődést. És azt sem szerettem volna,
ha ő maga is így éli meg. Leültettem, kezébe adtam egy kis vörösbort,
hogy lelazulhasson, s miután már csak a díszítés volt hátra, előre
küldtem, hogy lepihenhessen és bemelegítse az ágyat.
Én még díszítettem. Vettem egy
doboznyi előre elkészített Dr. Otker-es cukormázat. Valóban könnyebb
volt vele dolgozni. Csak ültem és díszítettem. Élveztem a formákat és a
színkavalkádot. Rajzoltam, kontúroztam, írtam. Még egy kis 
pajzánságra
is futotta. Én csupán úgy hívom az agyszüleményemet, hogy ” Nagy Brés
Hóember”, de mindenki gondoljon rólam ezek után, amit akar. Este tíz
óra volt, az agyam pedig kellő képpen lefáradt már ahhoz, hogy
pajzánkodjam. 🙂
Miután végeztem, gyorsan
elmosogattam, megfürdettem magam, és befészkelődtem párom ölelésébe.
Egy idő után úgy éreztem, hogy még sem lehet elégé elfáradva. Kezei
intim testtájaimon kalandoztak, közben pedig a tarkómat és a
fülcimpámat majszolgatta. Valamint a hátamnak préselődő keménység is
arról árulkodott, hogy még egyáltalán nem akar aludni. Szépen, lassan
elcsábított. Nem hinném, hogy a közös sütés tüzelte fel ennyire. Minden
esetre engedtem a csábításnak, bár az agyam már rég kikapcsolt. Alig
emlékszem valamire. A szeretkezés után hamar elnyomott az álom. Már
csak arra emlékszem, hogy reggel hat óra ötperckor megszólal az
ébresztő, neki pedig mennie kellett.
Én még ágyban maradtam. Ma nem kell
lemennem az üzletbe. Holnap úgy is végig ot leszek apámmal,
kiszolgálok, a raktárban ajándékot csomagolok. Ma pedig megsütjük
nagymamámmal apám születésnapi tortáját. Bizony, Dcember 24-én
hajnalban született! Túrótortát kap 🙂
Ráadásul a mai napot a készülődésnek
szeretném szentelni. haladok a közös ajándékkal, de nem úgy, ahogy azt
szeretném. Valahogy nincs ötletem a regényhez. Abban reménykedem, hogy
a karácsonyi dalok hallgatása közben majd megszáll az ihlet! 🙂
Néhány kép a készülődésről:
Zsolti férfiasan nyújtja a tésztát 🙂
Készülnek a sütemények
A kész sütemények
Egyéni ajándék
Amikor a karácsonyi üvegdísz megszületett…
2009 december 18. | Szerző: Joyo
Egy legenda szerint a Türingiában lévő Lauschában, ahol már 1597 óta
folyik üveggyártás, egy helyi üvegművesnek nem volt pénze arra, hogy
megvásárolja a karácsonyfa díszítéséhez akkoriban használt almát, diót,
de mivel azt szerette volna, hogy gyermekei egy szépen feldíszített fa
körül ünnepeljék a karácsonyt, a díszeket üvegből készítette el. Az új
díszek nagy sikert arattak a városban, az üveggömbök új divatot
teremtettek.
Hogy valójában így történt-e, azt sajnos nem tudjuk pontosan. Az első
írásos bizonyíték szerint 1848-ban készült először üveggömb. Évről évre
egyre vékonyabb falú és formájú díszeket ( csillagot, madarat, gomba)
fújtak a mesterek.
A 70-es évek elejéig nem terjedt el az új díszek híre a városon túlra,
a változást a német-francia háború hozta meg, amikor 1870 decemberében
a versailles-i kastélyba kórházat alakítottak ki a háborúban
megsebesült katonák számára.
A karácsonyi ünnepekre a sérült katonáknak is állítottak karácsonyfát,
melyet a Lauschából származó üveggömbökkel díszítettek fel. Az ünneplés
pillanatáról néhány folyóiratba fényképes cikk jelent meg. Az
üveggömbök csillogása olyannyira megbabonázta az olvasókat, hogy
mindenki azonnal olyan díszekkel akarta fenyőfáját díszíteni. Attól
kezdve annyira nagy volt az igény a díszek iránt, hogy szinte a
Lauschában élő minden második család karácsonyi üveggömb készítésbe
kezdett.
Készülődés
2009 december 14. | Szerző: Joyo
Érdekes mikor az ember akadályoztatva van a számára fontos
dolgokban. Ne tárgyi 
dolgokban gondolkodjunk. Ugyan. Sokkal inkább
élethelyzetek és érzelmek játszanak itt feltartóztató szerepet. A mai
napom tulajdonképpen egész jól indult. De ha jobban belegondulunk
igazából nem létezik olyan, hogy rossz nap. Mert rajtunk múlik, hogy
átforgatjuk-e magunkban az érzelmeket és a gondolatokat. Hiába
próbálkoznak azzal, hogy a sok elmebeteg, kukacoskodó, kötekedő, flegma
vevő a kedvemet szegje, igyekszem mindezt átforgatni magamban.
A minúsz miatt nehezebben ment a bolt elé való kipakolás, mint
vártam. Nem az üzlethez voltam öltözve, sokkal inkább a budaörsi
virágpiachoz, így se sálam, se sapkám, se hosszú kabátom nincsen. Azzal
kezdtem, hogy beizzítottam a kandallót, de hiába, hiszen a ki-be
járkálásnál csak kiszökik a meleg. Így ios nehezen lehet felfűtteni a
virágüzletet, hiszen márványpadlóból és téglafalakból áll.
Felakasztgattam a kirakat előtt lógó láncra a kopogtatókat,
ajtódíszeket, és a három méretben létező karácsonyfatalpakat,
kiküzdöttem a szaporítóládákba felsorakoztatott karácsonyi
sírdíszeket, majd Zsolti segítségével kivittük a fémkeretet, amire
mindezt még fel is rakodhattam. A következő feledatad az volt, hogy
kicihelődjek a műfenyőkkel. Érdekes pörögni-forogni az ökofenyőkkel,
keresztül mászni a berendezésitárgyakon, figyelni, hogy a kósza ágak le
ne verjenek valamit a polcokról. 
Miután kitáncoltam minden műtűlevelűvel, mégra azzal foglakozhattam,
amire vágytam. Névszerint a végtagjaim kiolvasztásával. Kleültem a
kandalló elé a lépcsőre, és éleszthettem, duzzasztottam a tüzet, hogy
átmelengethessem átfagyott kéz és lábujjaim. Mindeközben a DVD
lejátszón keresztül karácsinyi dalogat hallgatok még most is.
Közben pedig igyekszem átforgatni az ide betévedő negatív
energiákat. Nem könnyű, de talán, ha az ember önnön kedvességével
fordulé a másik lény felé, nem csak magát, de em,bertársában is
változtathat valamit.
Becsomagoltam anyu névnapi ajándékát. Egy komplett téli tájképet
ragasztgattam rá, fújtam műhavat és beszortam ezüstös csillámporral,
hogy jeges hatása legyen. Holnap adjuk át neki Zsoltival reggel.
Remélem tetszeni fog neki. Nem költöttük sokat, ahogy azt már
megbeszéltük a családdal, és igyekeztem haszontárgyakat, jelen esetben
Alverde márkájú gránátalmás szappant és Q10-zel dúsított golgotavirágos
arckrémet venni neki. Nem tudom, hogy én mit fogok kapni tőlük.
Nagyapám, nagyanyám, párom és anyósom már a hétvégén felköszöntött.
Kaptam ruhát, könyvet, csokoládét és anyósomtól egy olyan ajándékot,
aminek 
láttán és az azt kísérő szöveg hallatán úgy éreztem, hogy
megbékélt a tudattal, 2010ben el foguk Zsoltival költözni. Nagyon szép,
bár egyszerű fehér porcelánból készült só és borsszórót kaptam, mondván:
-Legyen majd saját készletetek.
Mindemellé kedvessen mosolygott, az influenzás időszakra való
tekintettel, pedig a távolból puszit küldtünk egymásnak. Talán valóban
megtörik a jég közte és köztem.Talán rájön, hogy nem elvenni akarom
tőle a fiát, csupán Zsoltinak változott az értékrendje.
Decemberben több olyan dolog is van, amit várni szoktam. A Mikulást
6án, a névnapunkkat 15én, a Karácsonyt 24-25-26án és a Szilvesztert! 🙂
Ahogy itt ücsörgök, olykor-olykor szállingózni kezd a hó. Talán Fehér karácsonyunk lesz. Én nagyon reménykedem benne.
Belegondoltam, talán elmúlt rólam az átok. Eltelt több, mint egy év,
még mindig együtt vagyunk Zsoltival, békében, boldogságban,
szeretetben, szerelemben, és alig várjuk az ünnepeket. Volt nekem jó
és rossz karácsonyom, párban és egyedül is, úgy, ahogy már mindenkinek.
Emlékszem milyen boldog volt a 2005ös szentestém az exemmel, és
mellyire pocsék és puskaporos a 2006os. A 2007es jól telt egyedül, mert
felszabadult voltam. Nem is hiányzott a balomról senki. A 2008as
szintén nagyon boldogan telt Zsoltival. Valahogy úgy érzem, mivel még
mindig nagyon jól megvagyunk és szeretjük egymást, amit minden nap apró
gesztusokkal, vagy szóban meg is erősítünk egymásban, így az idei is
jól mog sikerülni.Ezek után pedig azt mondhatom, hogy az átok leszállt
a fejemről. BOLDOG VAGYOK!
Zsolti pedig olyan, akár egy gyerek. Már nagyon várja, hogy
elkezdjük megsütni a mézeskalács figurákat. Tavaj nagyon tetszett neki,
hogy kiszúrhatta a mintákat a tésztából. Nekem pedig a lelkesedése
tetszett. Átszellemült, akár egy gyerek. 
Továbbá a cukormázzal való
díszítést is élvezte. Ahogy becsatlakozott anno a tavaji sütésbe, az
addigi fáradtságom, hátfájásom és anyázásom elpárolgott. Vajon ilyen
lesz majd, amikor a gyerekeimmel sütöm meg a mézeskalács figurákat?
Lehetséges. Bár magam is úgy lelkesedem a Karácsonyért,akár egy
kisgyerek. A párom pedig kezdi átvenni. A maga elmondása szerint, én
adtam vissza a kedvét az ünnephez. Addig nem sokban különbözött a többi
naptól. De az, amilyen gyermeki lelkesedéssel készülök rá, és minden
apróságtól fellelkesülök és boldoggá tesz,az őrá is átragad. Boldoggá
tesz a tudat, hogy akár csak egy emberrel is meg tudom osztani a
Karácsony lényegét! 🙂
Végre havazik!
2009 december 12. | Szerző: Joyo
Végre havazik! Hatalmas pelyhekben elkezdett hullani Sopronban az első hó! Csak ülök az ablaknál és bámulok! Egyszerűen gyönyörű!!!
Ebben a gyönyörű szállingózásban fogjuk magunkat és kisétálunk az Adventi vásárba!
Weöres Sándor–Száncsengő
2009 december 10. | Szerző: Joyo
Éj-mélyből fölzengő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
– Kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén halkan ring.
Mi is váltunk! Megvannak az új díszek!
2009 december 9. | Szerző: Joyo
Rá kellett ébrednem, hogy a családom ugyan olyan lelkesedéssel várja a Karácsonyt, mint jómagam. Csupán eddig a munka miatt elnyomták ezeket az 
érzelmeket. Hétfőn azonban olyan dolgot tettünk közösen, amit eddig soha.
A szigetszentmiklósi virágpiacon közösen vásároltuk meg az új karácsonyfadíszeket. Nem volt könnyű dolgom, a vásárlás elején magam mentem felderítőútra, hogy megtudjam az általunk megálmodott színkombinációban léteznek-e díszek. Édesapám választása a bronzos barna-krémszínre esett. Az elképzelés szerint jól mutatna a 180 centis karácsonyfán. A felfedezőút megkezdődött a 7000 m2 alapterületű fedett piacon. Bekukkantottam minden olyan kis bolthelyiségbe, ahol karácsonyfadíszeket sejtettem. Nagy volt a választék, de anyám kivételével mindannyian üvegdíszeket szerettünk volna. Számomra az a dísz nem dísz, amin körbe üvölt a ragasztás vonala! Egy órát nézelődéssel, válogatással, kérdezősködéssel töltöttem, közben minduntalan igyekeztem átverekedni magam a nagy fémszekerekkel közlekedő virágüzlet tulajdonosokon, akik egymásra morogtak, vicsorogtak a keskeny úton. Olyanok voltak, akár az acsarkodó állatok. Igaza volt annak a viselkedéskutatónak, aki egyszer azt mondta, hogy olyanok vagyunk, akár a patkányok. Ha szűk helyen sokan vagyunk, agresszívvé válunk a másikkal szemben!
Miután úgy éreztem, hogy az expedíció sikertelenül zárul, megkerestem szüleimet. Szekerünkön tornyosultak a vágott virágok, a zöldek, örökzöldek, cserepesek. Körülbelül még egy jó órát köröztünk és vásároltunk. Miután a szekérre több minden már nem fért fel, végre kimentünk az autónkhoz bedobozolni és elrakni az árút. Ezt követően együtt körülnéztünk az általam már felderített területen. Ugyanúgy sikertelenül jártunk.
-Nézzük meg a kinti részen – támadt apámnak egy ötlete.
Összehúztuk a kabátjainkat és kiléptünk a kinti piacra. Már a második soron megtaláltuk azt, amit kerestünk. Választásunk egy nagyon szép bronz alapú, arany fenyő és csillag mintás gömbökre esett. Egyetlen szépséghibája volt a dolognak. Műanyagdíszek voltak. Azzal nyugtattam magam, hogy ezen amúgy sem látszik a 
minták miatt. Kifizettük, elvittük.
Csupán akkor éreztem úgy, hogy elsiettük a dolgokat, amikor apám boákat kezdett vásárolni. Ugyanis a standon, ahol utolértük, csupa üvegdísz feküdt bedobozolva! A szívem belesajdult, mert gyönyörűek voltak! Tekintetem a csúcsdíszeken akadt meg. Már csupán az hiányzott a készlethez. Abban a színben azonban nem volt a palettán, amiben nekünk lett volna rá szükségünk. Édesanyám is nagy válogatásba és gyönyörködésbe kezdet. Valószínűleg őt is megszólították a csodás függők, mert megrendelte a bronzos barna csúcsdíszt.
Elégedett voltam a fogásunkkal. Bronzos-arany gömbök függenek majd a fánkon, mellette pedig krém-arany keverékű szatén szalag. Már alig várom, hogy feldíszíthessem a karácsonyfánkat!
Második angyal
2009 december 6. | Szerző: Joyo
A második vasárnap angyala
A
második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a
mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné
megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit
tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a
serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz
dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és
lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében.
Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe.
Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt
készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó,
ragyogó csillagokra.
Karácsonyi muffin
2009 december 4. | Szerző: Joyo
10 dkg vaj vagy margarin
8 dkg kristálycukor
1 vaníliás cukor
csipetnyi só
1 teáskanál reszelt citromhéj
2 tojás 15 dkg liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
1teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
5 dkg csokoládéöntet
6 dkg mogyorós grillázs
15 dkg porcukor
2 evőkanál citromlé
A díszítéshez zöld élelmiszer színezék, színes konfetti és karácsonyi ostyák és még 16 minyonpapír.
Elkészítés:
Keverjük krémesre a vajat a kétféle cukorral, a sóval és a
citromhéjjal, dolgozzuk bele a tojásokat. Szitáljuk rá a sütőporral és
a fűszerkeverékkel elkevert lisztet, majd forgassuk bele 1-1 evőkanál
kivételével a csokoládéöntetet és a grillázst.
A minyon papírokat rakjuk kettesével egymásba, rakjuk tepsibe,
oszlassuk el bennük a tésztát. Előmelegített sütőben, 200 fokon 20
percig süssük.
Keverjünk mázat a porcukorból és a citromléből, ezt ketté osztjuk, az
egyiket színezzük zöldre. A muffinokat a két cukormázzal kenjük meg,
végül színes konfettivel, a félretett csokoládéöntettel és grillázzsal,
valamint a karácsonyi ostyákkal díszítsük ostyával.
Újra kezdődik :-) 2010
2010 július 26. | Szerző: Joyo
Halihó! Tudom, hogy ez most még korábbra sikeredett, mert általában Augusztus végén jelentkezem először, de most valahogy a hangulatom arra ösztönzött, hogy megnyissam ezt a blogot és új postot írjak. Lesz olyan, aki furcsán néz rá, más kedvelni fogja, s megint mások, akik már a blog születésétől kezdve olvasnak, örülni fognak neki. Ez a blog első sorban azoknak szól, akik ugyan úgy imádják a Karácsonyt, és az ünnepi tartó készülődést, akárcsak én magam.
Kifelé nézegetek az ablakon, s cseppet sincs nyári hangulatom! Esik az eső, s úgy süvít a hideg szél, hogy a fák majdnem földig hajolnak tőle.És valahogy a hőmérő sem változtat a dolgon, ugyanis 19 foknál megállt. Ez valahogy nem emlékeztet a júliusi időjárásra. Sokkal inkább Októbet vége November közebe. Az ember ilyenkor legszívesebben begubózna egy meleg plédbe, s teát vagy forrócsokit kortyolgatna. November közepén már tűkön szoktam ülni, hogy pakoljuk ki a karácsonyi dekorációt a virágüzletbe. Jelenleg új munkahelyem van, négy órában recepcióskodom a Megántánál. Múltkor beszélgettem az egyik főnökömmel. Ő, pedig feldobott azzal, amit mondott…
-A karácsonyi díszítést az üzlethelyiségben mindig az recepciós szokta végezni.
Hurrá! Még többet díszíthetek! 🙂
Ha továbbra is ilyen marad az időjárás…hivatalosan is elkezdem a blogot, és tovább fogom írni a “Nem katasztrófa, csak Karácsony!” című kisregényt! 🙂
Elképzelhető, hogy ma készítek csilis forrócsokit! És bárcsak ehetnék sütőtököt. De nem baj, azzal azért megvárom a szezont!
Szóval…ne búsulj a rossz idő miatt.
Gondolj arra, hogy 150 nap van Karácsonyig! És ezentúl kaptok egy-egy ünnepi vagy éppen bohókás képet, csak, hogy lassan mindenki ráhangolódjon az eljövetelre! 🙂
Oldal ajánlása emailben
X