Karácsonyi vásár
2007 december 2. | Szerző: Joyo
Tegnap kint voltam a karácsonyi vásáron Robival. Már vágytam ki, de valahogy 
úgy, mint tavaj, idén is üresnek éreztem. Miért van az, és ezzel nem voltam egyedül, hogy a másik városban lévő vásáron jobban érezzük magunkat? Ő a szombathelyin, én a fehérvárin. Pedig barátokközt voltunk. Bóklánsztunk a bódék között. Szorosan egymás mellett vagy mögött haladtunk. Rendszerint én voltam a vezérbika. Amennyit bírt a merülőfélben lévő elem, annyit fényképeztem. De megérte kihozni.
Robi ajándékot akart venni az édesanyja névnapjára. Fülbevalót keresett, de nem talált. Nekem tetszett néhány, de 1500 Ft-ot most sokalltam érte. Úgy döntött, hogy inkább mással fogja meglepni.
-Inkább hétfőn bemegyek anyukádhoz virágért. Úgy is rég beszélgettem vele. Ott leszel? Ja! Nem…bocsi, te holnap visszamész Fehérvárra.
Na igen. Vajon anyám szóbahoz minket? Nem. Biztos, hogy nem. Annál azért diszkré
tebb. Pláne, ha megkérem rá.
Szívem szerint megfogtam volna a kezét, hogy úgy araszoljunk a tömegben. De azzal is beértem, hogy szorosan egymás mellett furakodtunk. Még vettem kétdeci forraltbort. Vöröset. Nálunk az van. Fehérváron úgy is fehéret fogunk szüpürtyülni Liluval és Ritával. Robi nem kért, hiába kínálgattam. Na igen, ő nem iszik alkoholt, “szent életet” él. Bár azok után, hogy annyi kihagyás után múlt héten másfél literrel sikerült neki elszopogatnia egy bulin, majd rókázni egy izmosat, nem csodálom, hogy fintorgott a gőzölgő pohár láttán. Én azért élvezettel elkortyolgattam. Vettem biosütit, amire már egy éve vágyom. Azt eszegettük körözve a Főtéren. Később felvetettem, az ötletet, hogy üljünk be a Liszt taházba. Úgy is rég voltunk ott. Hét óra múlt és a hely kilencig tartott nyitva. Tetszett neki az ötlet. Legalább melegben leszünk, és mind a ketten azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretünk a másikkal, teázunk és beszélgetünk 😉
Ücsörögtünk, teáztunk, fényképeztünk. Épp a teázóban merült le az elem. Bántam. Pedig épp, hogy kezdtünk belemelegedni.
-Majd jövőhéten jobban odafigyelek, hogy feltöltöttem e – vigyorogtam a csészém felett. Jó választás volt a teám. Csokis-cseresznye. Mintah valóban csokoládét nyalogattam volna.
Robi egy Kandallótűz fantázianévre hallgató gyümölcsteát kortyolgatott. Valóban jóléreztem magam. Olyan, mintha randiznék. De lehe
t, hogy azt is tesszük. Nem tudom eldönteni. Olykor úgy tudunk egymásra nézni…mély érzelmek, de nem tudjuk eldönteni mi ez pontosan.
Egy órát töltöttünk a teázóban, majd haza buszoztunk. Felmentünk hozzájuk fílmet nézni. Szokás szerint. Ez a hétvégi program nálunk. Ha jön a jóidő, majd felcsalom bóklászni az erdőbe 😀
De most DVD. Megnéztük a Van Helsing-et. Jó volt, utána piszkáltuk egymást a rémálmok lehetséges voltával. De most sokáig nem maradtam. Hajnali egykor már otthon feküdtem az ágyban és átgondoltam mi történt. És rágódtam, vajon mi ez az érzés, ami köztünk lebeg?
Karácsonyi ékszerek
2007 november 28. | Szerző: Joyo
Ma olyan voltam, akár egy gyerek. Ittam egy új fajta teát Szemirámiszban. Az a fantázia neve, hogy Hófehérke. Olyan sütemény szerű volt. Bár ettem mellé egy 
csokoládés márlenkát. Utána sétáltam egyet a plázában. Felsőt akartam magamnak nézni. Lehetőleg olyan, ami jóval a csípőm alá ér. Van egy vajszínű, amit nagyapámtól kaptam. Azt hittem, hogy nem fog jólállni. De mindondottan előnyös 😀
Bejártam két üzletet, de semmi. Már sétáltam kifelé az üzletházból. Ekkor pillantottam meg. Csupán a szemem sarkából. Zöld villanás volt. Odafordultam. A Biju bolt kirakata előtt torpantam meg. Gyönyörű cirkónium ékszerek ragyogtak a szpotlámpák fényénél. De engem nem azok érdekeltek. Egy ksi beépített vitrinbe három pár fülbevaló fénylett. Hívogatott. Az egyik két ugró rénszarvast, a másik két mikulás fejet, a harmadik egy karácsonyfa párt mintázott. Mindegyik gyönyörű volt. És én vágytam egyre. A pénztárcám, bár molylepkék nem röpködnek ki belőle, ha kinyitom, de a legolcsóbbat engedhettem meg. 980 Ft volt. Megvettem a karácsonyfa fintás függőket. És most itt pihennek a táskámban. Mindjárt fel is próbálom. Ezt szívesen fogom hordani az ünnepek alatt 🙂 Pláne majd ha felvehetem hozzá a mikulás sapkámat.
közeleg,közeleg
2007 november 28. | Szerző: Joyo
Ó, igen! Már valóban nincs messze 😀
És pénteken irány a megnyitó! Viszek magammal fényképezőgépet és majd rakok fel pár érdekes képet, amit készítettem 🙂 Próbálok leendő újságíróként gondolkodni és cikként megírni az eseményeket.
barátok közt mindent túlélsz
2007 november 27. | Szerző: Joyo
Kint jártam a főtéren Liluval és Ritával. Még csupán a díszeket és néhány bódét raktak ki. A hatalmas, csapzott fenyőfát éppen akkor díszítették a Tóparti gimnázium diákjai. Körbenéztem és elképzelte a dolgot. Lelkiszemeim előtt már láttam miként nyüzsög majd itt a tömeg, a férfiak forralt boroznak, a gyerekek a karácsonyfát és az 
édességes pultot vizsgálgatják majd nagy áhítattal. Én pedig a Bahia faházánál csorgatom a nyálamat színes selyem és szőttesek között, no meg a vágyott tarisznya keresése közben. Szinte látom magam előtt, hogy két barátnőm egymást lökdösik el szórakozásból a portékák előtt, én rajtuk, ők rajtam nevetnek, a kezünket pedig gőzőlgő forraltboros pohár melengeti az esti hidegben.
Valahogy velük érzem a legjobban magam. Talán ez a barátság. Amikor fogják a holokodat, ha kidobod a taccsot, megszorítják a kezed, ha egyedül érzed magad a gondjaiddal, jelezvén ( mi mindig melletted vagyunk, érjen bármi), és felvidítanak, ha a béka segge alatt vagy. Igen. Köszönöm lányok, hogy itt vagytok nekem. Remélem ebből a gebaszból is segítetek kimászni, amibe ismét én sodortam magam.
Már itt is van :-D
2007 november 25. | Szerző: Joyo
Egyre közelebb és közelebb 😀 Lilu elmondása szerint, Székesfehérváron, a Főtéren már állnak a dobegák, feltették az égősoros girlandokat is. Már izgatottan ugrálok a 
széken, alig várom, hogy hétfő legyen és végre kijussunk a vásárra is. Szeretnék egy keleties tarisznyát venni és majd néhány jó kis kendőt a Bahia bódéjánál. Aztán elkezdem beszerezgetni az ajándékokat is 😀 Bár úgy gondoltam, hogy idén mindenki FM-es tisztálkodószert kap. Testápolót, tusfürdőt, parfümöt 😀 Valami jó kis márkában.
El sem hiszem mennyire várom. Jövőhéten pénteken vagy szombaton kislattyogok egy barátommal, Nonóval is szeretnék kijutni, anyámékkla is. Magárea az érzésre vágyok, h abba a forgatagba mászkálljak és élvezzem a nyüzsgést 😀
már vannak jelek
2007 november 21. | Szerző: Joyo
Boldog vagyok. Egyre több jel utal arra, hogy érkezik a karácsonyi vásár. Vasárnap 
ültem otthon a Liszt Ferenc Művelődési házban. Épp gyakorlaton, a Népzene Világnapja volt. KInéztem a kapu alakú ablakokon, s csak ekkor pillantottam meg, hogy kitették a városban a hagyományos díszeket; fenyőfa, hullócsillag, harang, hóember formájú égősorokat az utcalámpákra. Égősoros girlandokat, lassan már a főúton álló nagyobb fákat is feldíszítik.
Itt Székesfehérváron is észrevettem, hogy a főutcán szintén feltették az égősoros csillagokat a házak oldalára. Talán jövőhéten a girlandokat is felerősítik a főtér fölé, és hozzák majd a fabodegákat. Minden esetre élesítem a fényképezőgépemet 😀 Már érzem a két féle forraltbor bizsergető ízét a nyelvemen!
Joyo
jön a Mikulás
2007 december 4. | Szerző: Joyo
Már nincs messze, csupán két nap és jön a Mikulás! 🙂 Lassan meg lehet vásárólni a csoki mikulásokat, krampuszokat, talán a virgácsot is 🙂
A gyerekek pedig várakozva tapadnak az ablakra, hátha látják közeledni a piros ruhás, nagypocaku, ősz szakállú Télapót! De valójában ki is ő? Ki volt Szent Miklós? És mi az ő igazi legendája?
Szent Miklós eredeti legendája !
Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitõl örökölt hatalmas vagyonával érsek Nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Az Õ felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítõkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védõszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fõvárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törõdése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetõjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerû emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes Egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy idõre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is :
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévõ falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenõbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az idõben még egy keszkenõ aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tûzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerû tûzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevõrõl kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyrõl, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idõ folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevõ maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedõ elõzõleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követõen. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítõ! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja elõestéjén a hideg idõ beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte ” Noel Baba” -nak, ami azt jelenti ” Ajándékozó Apa”. A keresztényüldözések alatt õt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 326-ban) angyalok vitték végsõ nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebbõl a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.
forrás: www.mikulasbirodalom.hu
Oldal ajánlása emailben
X