Végre havazik…(blog ajánlo)
2008 december 18. | Szerző: Joyo
Nocsak! Helle anyó megrázta a dunyháját! Reggel még havas eső szomorított el, mots viszont hatlmas pelyhekben hullik a hó Soprnban. Remélem máshol is ilyen 
szépen havazik. Itt volna már az ideje, hogy megmaradjon. Bár a hólapátoláshoz senkinek sincs kedve. Bár vannak nagyon szép oldalai a havazásnak, és a havas tájnak.
Este egy pokrócba csavarodva, kezedben teával, forrócsokival ücsörögsz és nézed a tájat. Vagy ugyan ezt megosztod a pároddal, kipirulva a szeretkezés után.
Szeretek sétálni a havazásban. Különössen akkor, ha éppen nem horda vízszintesen a metsző szél.
De ugyan olyan jó leülni az üzletünkben lévő kandalló elé, hallgatni a tűz ropogását, nézni a kirakat üvegén át a hópelyhek szállingózását. 🙂
Egyszerűen imádom, ha esik a hó. Ez a legszebb a télben. Termszetesen a Karácsony után 🙂
Ám a gyönyörű havas tájra, és a hangulatomra sötét árnyék borul! Bizony! 
Székesfehérváron felejtettem a karácsonyi ajándékokat! Hogy lehettem ennyire lökött? Elárulom. Mikor csütörtökön haza jöttem, és ott hagytam a mütyűröket, mondván a szerdai vizsgám után hazacipelem őket böröndben…. a franc sem tudta, hogy a vasutasok sztrájkolni fognak! És már a tököm tele van velük! Ma sem tudtam visszamenni. Fogadjunk, hogy december 23-án hagyják abba! És ott hever az ágyamon 12 ezer forintnyi ajándék potyára? Grrrrrrr…..
Jut eszembe….
Van egy új blogom: https://kapcsolatok.cafeblog.hu
Jó szórakozást 🙂
Végre bevásásroltam
2008 december 10. | Szerző: Joyo
Tegnap ürestásvával indultam a Városháza tér eflé, s két óra múlva, fájós lábbal, fárdatn és teli táskával indultam vissza. Mindenkinek vettem ajándékot, kivéve 
Zsoltinak és a nagyapámnak. Hozzájuk mlg kell egy ki pénz.
Nagyapámnak természetfilmes DVD-ket veszek, Zsoltinak pedig egy könyvecskét szeretnék venni, amiben válogatott ídézetek vannak a szerelemről. Olyan dologgal szeretném meglepni, ami jellemző rám, de ki is szeretném fejezni az érzelmeimet. A szavak ember vagyok, de ez a könyv jobban elmondja, hogy mit érzek iránta.
Otthon szépen besétálok az Alexandrába… és kiválasztok egyet.
Már csupán három hét 🙂
A vicces Mikulás
2008 december 6. | Szerző: Joyo
Juhé! Megérkezet a Mikulás! Bár a legtöbb helyen csupán este teszi tiszteletét, 
jómagam már tegnap este láttam, mikor akcióba lendült. Nem viccelek! Láttam a Télapót munka közben.
Félálomban botorkáltam ki a szobámból, mikor csörgő-zörgő hangok szűrődtek be hozzám az előszobából.
Első gondolat: Betörő!
Kinyitottam az ajtómat, s látom ám, hogy a cipősszekrény előtt egy alak sürgölődik a lábbelik felett, s szorgosan tömköd bele néhány zizegő csomagot. Nohát! Ez a zaj forrása! Lába mellet pottonya, háta begörnyedve, mert nem ám, hogy guggolt volna, nem, a vénséges vén Tépaló terpeszállásban hajolt a házimamuszom fölé, s helyezte el ajándékomat. Ő biztosan nem hátfájós. Ergó, a szülei nem játszhatták el a Jóságos szerepét.
Az öreg Hohó észrevette, hogy társasága akadt szerény személyemben. Az alkalomhoz illően térdig érő bordós-piros szatén pizsamafelső volt rahtam, hajam kócosan állt a szélrózsa minden irányába. Éjfél múlt. Mikulás kiegyenesedett, hosszú ujját a szájára illesztve intett csendre.
Mire a szemeim hozzászoktak a sötéthez, az első ami furcsa volt, hogy a Télapó odalép hozzám, magához ölel és hosszasan megcsókol. (A Mikulás nem csókokat szokott osztogatni!) A második, hogy a hagyománytól eltérően piros, fehérszörmeszegélyes kabátja helyett igen csak vagány szerkóban parádézott, ugyan is bőrkabátot viselt. És a szokott hosszú, fehér szakáll is eltűnt! Az illata pedig roppant ismerős volt. S mint kiderült, a puttony sem puttony, sokkal inkább egy Nike hátizsák. Na álljon csak meg a díszes nászmenet! Ez ne is a Télapó!
-Szia kedves – vigyorgott rám a párom a százkilencvenes magasságból.
-Hát te? – csak ennyire futotta.
-Gondoltam mielőtt haza megyek, még kiosztom az ajándékaitokat.
– röpke csókot lehet a számra.
Akkor ezért volt furcsa, hogy nem fekszik mellettem.
Ma reggel felkelve pedig valóban ott zizegett a házipapucsomba a Mikulás-Zsolti ajándéka.
Végre itt a vásár! Rettegj pénztárca!
2008 december 1. | Szerző: Joyo
Ma végre végigsétáltam a székesfehérvári karácsonyi vásáron. Bár dél volt, néhény 
bódé tulajdonosa már kinyitott, és mosolyogva kínálták portékáikat. Betöltötte a főteret a forraltbor és a kürtöskalács fűszeres illata, kicsét odébb sétálva a kemencében sülő négyzetalakú pizza ontotta magából az aromákat. Azt sem tudtam merre menjek. Emitt plüss állatkák, rongybabák, csutka figurák, amott ezüst ékszerek, kézzel festett karácsonyfadíszek és házigyártmányú faládikák hívogattak.
Ám, mivel éppen akkor értem be az állomásról, és egy nehéz válltáska húzta a vállamat, úgy döntöttem, hogy a bámészkodást holnapra hagyom. És akkor végre elkortyolgatom az idei első forralt boromat. Remélhetőleg barátnőim társaségában, s Fehérvárra jellemző módon, fehér borból.
Egyre közelebb vannak az ünnepek. Hamarosan eljön a Télapó is. Már nagyon várom. 
Érzem, hogy az én kis mikulásom valami szép ajándékot fog hagyni szeretteim csizmájában. Én is ki fogom pucolni a szép új börcsizmámat. Ki tudja mit hagy benne a Télapó. S idén nem kell a lábamról lecibálnia ahhoz, hogy megajándékozzon, ugyan is, idén végre otthon töltöm December 6-át. Végre szombatra esik.
Remélem már megvettétek az adventi kallendáriumot, vagy a gyereknek, vagy magatoknak. Részemről az idei is megvan, csak otthon felejtettem 🙁 De semmi gond, így, ha hazamentem, négyet nyithatok ki egyszerre!!!!Juppiiii! Nos, igen. Örök gyerek vagyok!
Most már valóban itt a Karácsony!
2008 november 25. | Szerző: Joyo
Kicsit mellebvágott a tény, hogy közeleg a karácsony, (jelzem 29 nap). Miután Zsolti leszedett a vonatról és bepakolt a kocsiba, elindultunk a nagy üzletünk felé. Már messziről furcsa volt nekem valami. Új dolgokkal gazdagodott a bolt elé 
kapakolt áruk repertoárja. Leparkoltunk, szemeim elkerekednek, számmal jókora O betüt formáltam.
-Na nehogy már ennyire közel van a karácsony!
-Miért? – kérdezte vigyorogva szívem szép szerelme.
Nekipréselődtem a Fiat ablaküvegének, akár egy túlfejlett Moncsicsi. Csak bökdöstem kifelé. Életem, kicsit eszetlen szerelme tovább vigyorgott. Oakint öt különböző méretű, megtévesztően élethű fenyőfaimitátor, azaz műfenyő állt. A kirkatban megszaporodtak a mikulásvirágok.
-Csak a héten hozták őket – tájékoztatott Zsolti.
Kiszálltam a kocsiból, szinte feltéptem a behjárati ajtót, ezzel a lendülettel majdnem elgáncsolt egy öko-fenyő. De még ekkor sem volt lehetőségem magamhoz térni a csodálkozástól, inkább egyik ámultaból a másikba estem. Megtámaszkodtam az egyik pult szélében. Mindenhonnan a karácsony köszönt vissza rám. S mivel még csupán szerda volt, nem hoztak árut, íyg többé-kevésbé a karácsonyi mütyűrök és a cserepes virágok töltötték az üzletet.
Apám tájékoztatott, miután sikerült elengednünk egymást (másfél hete nem jártam otthon), hogy a holnapi áruhoztallal újabb karácsonyi díszeket hoznak, mint például kopogtató, szobrocskák, füzérek, batlehemet. Igazából vártam a pénteket, mikor majd lejövök az üzletbe, hogy gyönyörködhesek.
De addig is még próbáltam magamhoz térni. Valóban közeleg a Szenteste!
Ráadásul megmutatta magát az első hó is. Furcsa volt szombat hajnalban arra megriadni, hogy a széltől recsegő-ropogó ablaktáblák hótól maszatossak. Azonnal felkutattam a kesztyüimet. És mint reggel kiderült, nem alaptalanul.
Elkészítettük a kirakatot
2008 november 22. | Szerző: Joyo
Elkészültünk tegnap az ünnepi kirakattal. Remélem tetszik. Édesapám kreativitásást tükrözi 🙂
Teljes siker!
2008 november 18. | Szerző: Joyo
Ahogy végigsétáltam a főutcán, mosolyogva konstatáltam, hogy már feltették a 
lámpaoszlopokra a csillag alakú világító díszeket. Igen, igen. Csalhatatlan bizonyítéka, hogy közeleg az ünnepi időszak, s hamarosan forraltborozhatunk a vásásron. Ám, amint befordultam a főtérren, egy pillanatra macskakőbe nőtt a lábam.
Döbbenet! Fizikai képtelenség! Istenem! De még is miként? Ez hatalmas!
Körülbelül ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben körbejártam a hatalmas jegenyét, mely egyik napról a másikra kinőtt a Városháztéren Székesfehérváron.
Alatta ujjnyi vastag forgácsréteg, mely arról árulkodik, hogy még sem magától jött ide, szedte fel a macskaköveket, és faragta be magát a helyére!
Te jó ég! Nem korai? November 17 van!
A vásár 29én, vasárnap este kezdődik. Még sosem láttam, de Lilu elmondása alapján, nagy buli lehet. Állítólag leoltják mindenhol a közvilágítást, majd a polgásmester szavára felkapcsolják az utcai ünnepi világítást, majd újra a közvilágítást. S ezzel kezdetét veszi a karácsonyi vásásr. Gyönyörű lehet
Viszont a sopron.hu-n még utalás sincs arra, hogy mikor kezdődik meg az idei adventi vásár. Talán ugyan akkor, mint itt Fehérváron, hiszen 29 már gyertyagyújtás.
Pedig jó volna tudni. legfeljebb annyit tehetek, hogy naponta rápislantok a webkamerára, amely a főterünket mutatja. Onnan szoktam nézni a készülődést, mikor még Fehérváron tartózkodom. Előszor oda is a fenyőfát hozzák, hasonló méretűt, mint ide, Fehérváron. Csupán utána kezdik el felállítani a kis bodegákat.
És most, mikor végre csütörtökön haza utazom, talán láthatom, hogy már nálunk is 
felhelyezték az ünnepi díszeket a városra. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de óriási melegség önti el a szívemet, mikor az állomásról kijövet este meglátom a főút fölé kirakott karácsonyi igősorokat. És, ha mellé még szépen szállingózik a hó, az csak grátisz.
És újabb siker! Emlékeztek, hogy már két éve kergetek egy bizonyos könyvet? Nos! Teljes siker! Végre rátaláltam! Igen, végre nekem is megvan Vavyan Fable-től, a Szennyből az angyal. És már mélyen belmerültem az olvasába! Egy antikváriumban bukkantam rá. Aznap csak röpdösni tudtam! 🙂
Párban karácsonykor
2008 november 16. | Szerző: Joyo
Mindig szerettem a családi karácsonyokat a nagyszüleimnél. A férfiak leülnek a 
nyolcszemélyes asztal köré, mi, nők pedig segítünk behordani az ételeket. Ott gőzölög középen az aranyló húsleves a díszes porcelántálban. Mellette a főthúsok, a mélysárga levestészta, külön a zöldségek. Ünnep a szemnek.
Velem szemben a szüleim ülnek, anyám szemei csillognak az étel láttán. Jobb kéz felől a nagybátyám Csabi, és a menyasszonya, Kriszti, épp vitatkoznak az étel miatt. Arra már nem figyelek, hogy miért. Balkéz felől nagyszüleim beszélgetnek szüleimmel.Mélyet sóhajtva az ölembe terítem az angyalkás szalvétát. Csak mellettem nem ül senki. Idén már nem.
Nem mintha a tavaji olyan hú de békés lett volna.
Az első páros karácsonyom gyönyörű volt. Ott ült mellettem a férfi, akibe hitem szerint szerelmes voltam, és ő szintén szerelmes pillantásokat vetett rám. Jó volt összeölelkezve nézni a mamám szobájában álló karácsonyfát, és ajándékot bontani. Utána pedig szerelmesen összefonódni a saját ágyamban.
A második, már puskaporos volt, mellék utakon járt, és ez megmérgezte az ünnepi hangulatomat. Belefárdatam a viselkedésébe, ételbe fojtottam a bánatomat, s átölelni is csak akkor volt hajlandó a karácsonyfa előtt, mikor én kezdeményeztem.
Mire feruárban szakítottunk, ott álltam felpuffadva, 74 kilóssan, megtörve. 
Közeben volt barátom, de egy sem tartott ki karácsonyig. Tavaj ott ültem, ölemben az angyalkás szalvétával, megkezdődött a karácsonyi vacsora néven futó szabadrablás. Közben előkerültek vicces családi sztorik, nem csak karácsonyi. Aztán valami kapcsán mamám rám mosolygott.
-Remélhetőleg jövőre már újra nyolcan leszünk.
-Mint egy nagy olasz család – kontrázott rá széles vigyorral édesanyám.
Na igen, gondoltam. Talán jövőre. És újabb banános hústekercset szedtem a tányéromra.
És most úgy néz ki, hogy valóra válik. Keresztanyámék nappaliában ücsörögve éppen élénk beszélgetésbe bonyolódtam nagymamámmal. Előkerültek az úgymond szabadrablásos étkezéseink.
-Már figyelmeztettem Zsoltit, hogy nálunk résen kell lenni, mert hamar kiürülnek a tányérok. Már állt villa a kezembe.
-Igen. Igaz. Főleg a karácsonyi vacsorán – kuncogott mama, nyílván eszébe jutott egy-két ilyen eset. – Amire Zsoltikám, szeretettel várlak.
Én csak néztem. Elkerekedtek a szemeim, bár ezt Zsolti nem láthatta. Mama észrevette.
Később beszélgettem Zsoltival.
-Örülök, hogy Mária néni meghívott.
-Ezt vedd megtiszteltetésnek – mondtam.
-Miért?
-Mert te vagy az első udvarlóm, akit magától hívott meg.
-Valóban?
-Igen. Gábort anno csak engesztelésből hívta meg, amiért papám megsértette. A legközelebbi évben már egyértelmű volt, hogy jön. De nálad még csak szólni sem kellett neki. És papa sem ellenekezik. Ezt nem vártam volna tőlük.
-Én is úgy érzem, hogy mamád kedvel. Pedig azt hittem, hogy ő fogja a leginkább ellenezni a kapcsolatunkat – mosolygott. – Most viszont úgy látom, hogy Pista bácsi figyeli minden mozdulatom. Már kevésbé poénkodik velünk a boltban.
Csak kuncogtam és átöleltem. Valóba ő az első, akit az egész családom kevel és elfogad, már az első találkozásnál. Bár, ő a második férfi, aki komoly szándékkal udvarol nekem és viszem a családi programokra.
És boldoggá tesz a tudat, hogy együtt ünnepeljük a szeretet ünnepét 🙂
Ötletbörze
2008 november 15. | Szerző: Joyo
Kész vagyok! Egyre több helyen villognak a karácsonyi égők, az ablak dekorációk, 
vigyorognak rám a polcokról a csokimikulások, télapócsomagok.
Már csak 39 nap emberek! Kapjuk össze magunkat! Nekem ugyan még itt a szakdolgozati drukk, de már elkezdtem gondolkodni a menün és azon, hogy kinek mit rakjak a fa alá.
Anyámnak biztosan könyvet fogok venni. Már kinéztem Müller Péter új könyvét. Varázskő. Érdekesnek tűnt a fülszöveg alapján. De hát Müllet Péternek mely könyve unalmas? Egyet mondjatok 🙂
Apámnak valami horgászattal kapcsolatosat szeretnk, de még vacilálok.
Mamának még fogalmam sincs, úgy, ahogy papámnak sem, nála még csak annyi fogalmazódott meg, hogy számitástechnikai kütyü lesz, de ehhez nyílván segítségül fogom hívni Zsolti szaktudását.
Csabinak és Krisztinek? Nos, ők ketten egészen más kategória. Vagy közös ajándékot veszek, melyben finoman célozgatok, hogy ideje volna törődni az esküvőjük megszervezésével…. vagy külön-küldön dolgot, de ahhoz még ötletem sincs.
Nono barátnőmnek idézetes könyvet, és lehet, hogy Ritának is azt vásárolok. Lilunak még gondolkodom. Könyvön. De majd kiderül addig. A vásárlás elkezdéséig van még pár hetem, mire megnyit a karácsonyi vásár. Az is lehet, hogy Bécsben 
kukkantok körül.
És Zsolti? Ennél keményebb dióval még nem találkoztam. Gondolkodtam autós könyvön, de nem nagyon olvas (nincs rá ideje), számítógépes kütyüből rendesen el van látva. Lehet, hogy autós makettet veszek neki, úgy is szeret pepecselni.
SEGÍTSEN VALAKÍÍÍÍÍ!!!! Mit lehet venni egy 33 éves férfinak, aki szeret elveszni a részletekben, fizikai munkát végez, szeret bütykölni és utál főzni (legalább is állítása szerint fakezü a konyhában)? Kérlek, adjatok ötleteket. én elvesztem!
Az első köszöntő
2009 augusztus 25. | Szerző: Joyo
Szép jó napot mindenkinek, aki ilyen
késő nyári órán ide téved. Nem véletlen, ha Augusztus 25-én egy
karácsonyi blogra kíváncsi valaki. Íme a lehetőségek:
Ad1; Unatkozik.
Ad2; Elege van a nyárból
Ad3; Valóban szereti a Karácsonyt, és minden lehetséges módon igyekszik megélni ezt a várakozást.
Ad4; Régi olvasóm! (És, ha igen, légy üdvöztölve újra, barátom.)
120 nap van hátra Szentestéig. Azaz
négy hónap. Akik annyira szeretik a Karácsonyt, azok igazán nem is
magát a Karácsonyt szeretik. Erre idén kellett ráébrednem. Nem bizony.
A Karácsony csak a jéghegy csúcsa, a katarzis! Sokkal inkább az azt
megelőző várakozást szeretik annyira.
Az elkövetkezendő időszakban
igyekszem sok szép képpel felkészíteni a kedves Olvasó lelkivilágát, és
próbálok sok jó és hasznos cikket bemutatni.
Íme az első:
Oldal ajánlása emailben
X