barátok közt mindent túlélsz

2007 november 27. | Szerző: Joyo |

 Kint jártam a főtéren Liluval és Ritával. Még csupán a díszeket és néhány bódét raktak ki. A hatalmas, csapzott fenyőfát éppen akkor díszítették a Tóparti gimnázium diákjai. Körbenéztem és elképzelte a dolgot. Lelkiszemeim előtt már láttam miként nyüzsög majd itt a tömeg, a férfiak forralt boroznak, a gyerekek a karácsonyfát és az édességes pultot vizsgálgatják majd nagy áhítattal. Én pedig a Bahia faházánál csorgatom a nyálamat színes selyem és szőttesek között, no meg a vágyott tarisznya keresése közben. Szinte látom magam előtt, hogy két barátnőm egymást lökdösik el szórakozásból a portékák előtt, én rajtuk, ők rajtam nevetnek, a kezünket pedig gőzőlgő forraltboros pohár melengeti az esti hidegben.

Valahogy velük érzem a legjobban magam. Talán ez a barátság. Amikor fogják a holokodat, ha kidobod a taccsot, megszorítják a kezed, ha egyedül érzed magad a gondjaiddal, jelezvén ( mi mindig melletted vagyunk, érjen bármi), és felvidítanak, ha a béka segge alatt vagy. Igen. Köszönöm lányok, hogy itt vagytok nekem. Remélem ebből a gebaszból is segítetek kimászni, amibe ismét én sodortam magam.