Karácsonyi vásár

2007 december 2. | Szerző: Joyo |

 Tegnap kint voltam a karácsonyi vásáron Robival. Már vágytam ki, de valahogy úgy, mint tavaj, idén is üresnek éreztem. Miért van az, és ezzel nem voltam egyedül, hogy a másik városban lévő vásáron jobban érezzük magunkat? Ő a szombathelyin, én a  fehérvárin. Pedig barátokközt voltunk. Bóklánsztunk a bódék között. Szorosan egymás mellett vagy mögött haladtunk. Rendszerint én voltam a vezérbika. Amennyit bírt a merülőfélben lévő elem, annyit fényképeztem. De megérte kihozni.

Robi ajándékot akart venni az édesanyja névnapjára. Fülbevalót keresett, de nem talált. Nekem tetszett néhány, de 1500 Ft-ot most sokalltam érte. Úgy döntött, hogy inkább mással fogja meglepni.

 -Inkább hétfőn bemegyek anyukádhoz virágért. Úgy is rég beszélgettem vele. Ott leszel? Ja! Nem…bocsi, te holnap visszamész Fehérvárra.

Na igen. Vajon anyám szóbahoz minket? Nem. Biztos, hogy nem. Annál azért diszkrétebb. Pláne, ha megkérem rá.

Szívem szerint megfogtam volna a kezét, hogy úgy araszoljunk a tömegben. De azzal is beértem, hogy  szorosan egymás mellett furakodtunk. Még vettem kétdeci forraltbort. Vöröset. Nálunk az van. Fehérváron úgy is fehéret fogunk szüpürtyülni Liluval és Ritával. Robi nem kért, hiába kínálgattam. Na igen, ő nem iszik alkoholt, “szent életet” él. Bár azok után, hogy annyi kihagyás után múlt héten másfél literrel sikerült neki elszopogatnia egy bulin, majd rókázni egy izmosat, nem csodálom, hogy fintorgott a gőzölgő pohár láttán.  Én azért élvezettel elkortyolgattam. Vettem biosütit, amire már egy éve vágyom. Azt eszegettük körözve a Főtéren. Később felvetettem, az ötletet, hogy üljünk be a Liszt taházba. Úgy is rég voltunk ott. Hét óra múlt és a hely kilencig tartott nyitva. Tetszett neki az ötlet. Legalább melegben leszünk, és mind a ketten azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretünk a másikkal, teázunk és beszélgetünk 😉

Ücsörögtünk, teáztunk, fényképeztünk. Épp a teázóban merült le az elem. Bántam. Pedig épp, hogy kezdtünk belemelegedni.

-Majd jövőhéten jobban odafigyelek, hogy feltöltöttem e – vigyorogtam a csészém felett. Jó választás volt a teám. Csokis-cseresznye. Mintah valóban csokoládét nyalogattam volna.

Robi egy Kandallótűz fantázianévre hallgató gyümölcsteát kortyolgatott. Valóban jóléreztem magam. Olyan, mintha randiznék. De lehet, hogy azt is tesszük. Nem tudom eldönteni. Olykor úgy tudunk egymásra nézni…mély érzelmek, de nem tudjuk eldönteni mi ez pontosan.

Egy órát töltöttünk a teázóban, majd haza buszoztunk. Felmentünk hozzájuk fílmet nézni. Szokás szerint. Ez a hétvégi program nálunk. Ha jön a jóidő, majd felcsalom bóklászni az erdőbe 😀

De most DVD. Megnéztük a Van Helsing-et. Jó volt, utána piszkáltuk egymást a rémálmok lehetséges voltával. De most sokáig nem maradtam. Hajnali egykor már otthon feküdtem az ágyban és átgondoltam mi történt. És rágódtam, vajon mi ez az érzés, ami köztünk lebeg?