Mi is váltunk! Megvannak az új díszek!

2009 december 9. | Szerző: Joyo |

 Rá kellett ébrednem, hogy a családom ugyan olyan lelkesedéssel várja a Karácsonyt, mint jómagam. Csupán eddig a munka miatt elnyomták ezeket az érzelmeket.  Hétfőn azonban olyan dolgot tettünk közösen, amit eddig soha.

A szigetszentmiklósi virágpiacon közösen vásároltuk meg az új karácsonyfadíszeket. Nem volt könnyű dolgom, a vásárlás elején magam mentem felderítőútra, hogy megtudjam az általunk megálmodott színkombinációban léteznek-e díszek. Édesapám választása a bronzos barna-krémszínre esett. Az elképzelés szerint jól mutatna a 180 centis karácsonyfán. A felfedezőút megkezdődött a 7000 m²    alapterületű fedett piacon. Bekukkantottam minden olyan kis bolthelyiségbe, ahol karácsonyfadíszeket sejtettem. Nagy volt a választék, de anyám kivételével mindannyian üvegdíszeket szerettünk volna. Számomra az a dísz nem dísz, amin körbe üvölt a ragasztás vonala! Egy órát nézelődéssel, válogatással, kérdezősködéssel töltöttem, közben minduntalan igyekeztem átverekedni magam a nagy fémszekerekkel közlekedő virágüzlet tulajdonosokon, akik egymásra morogtak, vicsorogtak a keskeny úton. Olyanok voltak, akár az acsarkodó állatok. Igaza volt annak a viselkedéskutatónak, aki egyszer azt mondta, hogy olyanok vagyunk, akár a patkányok. Ha szűk helyen sokan vagyunk, agresszívvé válunk a másikkal szemben!

Miután úgy éreztem, hogy az expedíció sikertelenül zárul, megkerestem szüleimet. Szekerünkön tornyosultak a vágott virágok, a zöldek, örökzöldek, cserepesek. Körülbelül még egy jó órát köröztünk és vásároltunk. Miután a szekérre több minden már nem fért fel, végre kimentünk az autónkhoz bedobozolni és elrakni az árút. Ezt követően együtt körülnéztünk az általam már felderített területen. Ugyanúgy sikertelenül jártunk.

-Nézzük meg a kinti részen – támadt apámnak egy ötlete.

Összehúztuk a kabátjainkat és kiléptünk a kinti piacra. Már a második soron megtaláltuk azt, amit kerestünk. Választásunk egy nagyon szép bronz alapú, arany fenyő és csillag mintás gömbökre esett. Egyetlen szépséghibája volt a dolognak. Műanyagdíszek voltak. Azzal nyugtattam magam, hogy ezen amúgy sem látszik a minták miatt. Kifizettük, elvittük.

Csupán akkor éreztem úgy, hogy elsiettük a dolgokat, amikor apám boákat kezdett vásárolni. Ugyanis a standon, ahol utolértük, csupa üvegdísz feküdt bedobozolva! A szívem belesajdult, mert gyönyörűek voltak! Tekintetem a csúcsdíszeken akadt meg. Már csupán az hiányzott a készlethez. Abban a színben azonban nem volt a palettán, amiben nekünk lett volna rá szükségünk. Édesanyám is nagy válogatásba és gyönyörködésbe kezdet. Valószínűleg őt is megszólították a csodás függők, mert megrendelte a bronzos barna csúcsdíszt.

Elégedett voltam a fogásunkkal. Bronzos-arany gömbök függenek majd a fánkon, mellette pedig krém-arany keverékű szatén szalag. Már alig várom, hogy feldíszíthessem a karácsonyfánkat!