A lendő karácsonyfa

1.0Karácsony Fan Club-minden ami karácsony (avagy, sosem lehet elég korán kezdeni!)https://karacsony.cafeblog.huJoyohttps://karacsony.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/A lendő karácsonyfa Sziasztok Karácsonyrajongók! El sem hiszem, nem egészen három hét, és itt is van amire vártunk! :-) Bár a mai melegfront, mintha a Tavasz fuvallatát sodorná felénk, sokan érezzük a csontjainkban is a feszítő fájdalmat, mégis, jobb szeretném, ha Decemberben nagy pelyhekben hullana a hó. Hajlandó vagyok, sőt, javítanám magam... szeretek havat lapátolni. Kesztyű, sál, sapka, bundás bakancs, egy jó nagy hólapát, és nincs előttem akadály. Ilyenkor alaposan megtornásztatom a bolt előtt járókelő embereket, szinte már egy mókás szalontánccal is felér, ahogy kerülgetjük egymást, s meg-megcsúszva viszünk a táncba egy-egy kacifántos figurát is. :-) Nem is beszélve arról a nevető vagy rosszalló pillantásokról, amiket akkor kapok, amikor a bolt előtti eső védő ponyváról leverem seprűvel a havat, nehogy leszakadjon a súly alatt. Fura... ilyenkor nem azt díjazzák, hogy megelőzöm a "katasztrófát", hanem be is szólnak, hogy a nyakukba rázom az égi áldást! Na jó, ennyit az emberekről :-) Lehetne még cifrázni. De nem akarom, úgy is mindenkinek van legalább egy jó története a hólapátolással kapcsolatban ;-) Viszont, úgy tűnik, végre meglesz a gyümölcse apám és a párom hetek óta tartó munkájának, hiszen végre valahára kiraktuk az összeszerelt karácsonyfatalpakat a bolt elé. Kérem... lehet jönni, van három méretben ;-) A tegnapi napon még Röjtökmuzsajra is leautóztunk, hogy kiválasszuk leendő <img style="width: 286px; height: 286px;" src="https://karacsony.cafeblog.hu/files/Karacsonyfa22.gif" class="blogkep" align="left"> karácsonyfánkat az ültetvényen. Kalandos volt. Hatan mentünk, de mi végeztünk legelőször. Körbeölelgettem minden szimpatikus fenyőfát, s amelyiknél éreztem az otthon kellemes melegét, félcímkéztéttűk a termelővel. Nagybátyám és leendő nagynénémnek sikerült szintén eldönteni, hogy ki lesz az ünnepi díszvendég, csak a testvére bóklászott a fák között és választott nehezen. Közben nagybátyám becsatlakozott hozzánk a veteményes mellé, ahol a sarat törölgettük a cipőinkről, s a közelgő esküvőről beszélgettünk. Beszélgetés közben végre kitaláltam, hogy apám mit is fog kapni tőlünk a szülinapjára és Karácsonyra. Szép üvegeket, amikbe pálinkát tölthet :-) Igazából szépen lassan már elérkezett a szürkület... talán az égen úszó sötétszürke felhőtakaró is közrejátszott. Lógott az eső lába és eléggé metsző szél fújt. Nem tudom hányadik kört menték már, és arra sem emlékszem, hogy végül nekik is sikerült-e kiválasztani a fenyőt, de szép lassan elindultunk haza. Még elbúcsúztam a leendő fánktól, s beültem az autóba. Apámmal felcsavartattam a fűtést. Úton hazafelé elgondolkodtam. Hét embernek kell kitalálnom az ajándékot. A hétből négynek már megvan. A fennmaradó három már keményebb dió sajnos. Nekem sem mindegy, hogy mit ajándékozunk a párommal. Van, amikor kicsit elveszítem a kedvem, de azt hiszem, ez mindenkivel előfordul. Hallgatom a karácsonyi dalokat, hangolódom, tervezgetem, hogy milyen legyen a fa díszítése. Ötleteket gyűjtök az édességhez... bár az biztos, hogy idén is lesz mézeskalács, és talán csokoládés gyümölcskenyér :-) A többi pedig alakul... Majd még jelentkezem. Jó készülődést és Mikulás várást! ;-) <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/4vn0Fb--KtI" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>rich