Beléptünk Advent utolsó hetébe. Valaki azt mondja, hogy ez a legnehezebb, vagy a legkönnyebb hét, hiszen ez az a periódus, amikor minden maradék lelki szemetünktől megszabadulhatunk, hogy felkészítsük magunkat a Fény befogadására. Hogy igazán
Lehet, hogy csak én vagyok így, bár biztos vagyok benne, hogy nem, aki ilyenkor kitárja a szívét (bár megfelelő védelmet kér maga köré a negatív és ártó dolgok miatt), s szeretettel fordul embertársai felé. Kodály is megmondta: ” A legrövidebb út egy emberhez, egy mosoly!”
És igaza volt. Ha valaki őszinte mosollyal fogad egy másik embert, arra valahogy mágikus hatással van ez a gesztus, elindul benne valami. Nyugodtabb lesz, mosolyog ő is előbb vagy utóbb 🙂
Itt a boltban látom ezt a legjobban, habár az utcán is előzékeny és mosolygós vagyok. És ha hiszitek, ha nem, de az emberek még az utcán is visszamosolyognak. Van olyan, aki “fénylik”. Fénylik a szívében élő és lobogó szeretettől. És azt hiszem a Világ ezáltal válik jobbá. Ha érezteted a másikkal, hogy ember, hogy értékes, hogy fontos, és ami a legfontosabb; hogy szerethető lény!
Az emberek ezt elfelejtették. Elfelejtették, hogy lehet őket szeretni és értékelni. Hogy nem csupán apró fogaskerekek vagyunk egy bonyolult gépezetben, ami a mai rohanó életet jelöli. Odafigyelhetünk egymásra. Kezdjük el MOST. Adventkor 🙂 És folytassuk az Újévben is…
A negyedik vasárnap angyala
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött
angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében
lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy
meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A
béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól
valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új
élet tavasszal a Földön.
Joyo