Karácsony elött feltúduló emlékek…

2011 december 10. | Szerző: Joyo |

Vajon
miért van az, hogy minél jobban közeleg a Karácsony, az emberben annál
több emlék tódul fel? Főként fájdalmasak. Volt olyan időszakom, amikor
nem vártam akkora lelkesedéssel a szeretet ünnepét. Vagy úgy általában
nem vártam semmit, mert ahelyett, hogy szembenéztem volna bármivel is,
rákérdeztem volna bármire is… inkább egy vastag falat vontam magam
köré, és elbujdokoltam. Az egész olyan gyorsan történt. És a tegnapi
napon, amikor E barátnőmmel kószáltunk a városban, s a túloldalról
megláttam a karácsonyi vásár bódéit, ahol háromnegyed órával korábban
még önfeledten táncolva viháncoltam forralt borral a kezemben, belém
költözött a szomorúság. Valahonnan mélyről feltört belőlem néhány olyan
emlék, amit még képtelen voltam kiadni magamból. Amit nagyon, de nagyon
mélyre eltemettem. És amit el kellene végre engednem. Talán csak a
forralt bor miatt, vagy ez együtt jár az adventi időszakkal, amikor
felkészülünk… minden esetre egyik pillanatról a másikra kutyául
éreztem magam. Sajgott a szívem, a lelkem, s mintha időutazást tettem
volna szellemként, akár csak a karácsonyi ének Scrooge ura… az öt
évvel ez előtti vásár képe úszott be a szemem elé. Le akartam rázni
magamról. Erősen… már a fogaim is vacogtak. Hirtelen még hidegebb
lett… pedig előtte tíz perccel beszéltük, hogy milyen kellemes az
idő… én pedig csak reszkettem és reszkettem. E nem értette mi történt.
Hová tűnt a felhőtlen jókedv. Mi történt? Én sem tudtam volna
megmondani, hogy miért. Miért jött fel? Csak úgy…. Öt év hosszú idő.
Hol rejtegettem eddig ezeket az emlékeket? A karácsony része mindez?
Nyilván a fa alatt ülve, a párom ölelésében ezek meg sem kíséreltek
volna felszínre bukkanni. A legkiszolgáltatottabb helyzetet
választották, amibe egy ember csak kerülhet (az alváson kívül), amikor
alkoholt fogyaszt.  Na bumm!!!

Az az öt évvel
ezelőtti telefonhívás; a karácsonyi vásár, mint háttérzaj; a zavart
férfihang, mint akit rajtakaptak; zárkózott, hideg, kemény… mintha nem
is ő lett volna. (-Most
végeztem az előadással, indulok az edzőterembe. Te merre vagy? – semmi
kérdőre vonás. -A karácsonyi vásárban forralt borozom – jött a válasz. –
És kivel? – hangom próbált vidám maradni és közvetlen, annak ellenére,
hogy a gyomrom valamiért diónyira zsugorodott. – Egy kollégámmal. –
Férfi vagy nő? – Nő – “mégis mi a faszt érdekel és miért
faggatsz”-hanglejtréssel. Gyomor még inkább görcsben. Gondoltam egy kis
humort belecsempészek, hátha felolvaszthatom a ridegséget… – Mond,
hogy öreg és csúnya – kuncogtam bele a mikrofonba. – egy darabig csend. –
Nem….”)

Na bumm…
elindult a lavina… És ennek a sokkos emléknek a mélyen elrejtett
maradványai törtek utat maguknak a Várkerületen. Na hurrá. Szegény E….
elmeséltem neki röviden, ő pedig begurult. Nem rám, bár lehet, hogy két
nagy pofon nem ártott volna, bár nem hisztiztem. Ma már jobb. Igazából,
miután elhagytuk a vásár körzetét, már sokkal jobb volt.

Sokkal inkább a
Karácsonyra kellene készülni. És emlékezni, örülni a jónak. Hiszen van
mellettem egy férfi akivel nagyon szeretjük egymást, és együtt készülünk
az ünnepekre. Idén végre ott lesz velem, és együtt díszítjük fel a
karácsonyfát is. Végre sehová nem kell sietnie, előre mennie… együtt
elkészülünk otthon, feldíszítjük a fenyőt, s úgy indulunk az
édesanyjához karácsonyozni. Ezt követően az én nagyszüleimhez, ahol az
egész család összegyűlik 🙂

Na lám csak…
máris jobb a hangulatom… beszéljünk inkább a Karácsonyról,
fadíszítésről, a menüről, az ajándékokról. Már csak nagymamámnak és
nagynénémnek nézünk valami szépet-hasznosat. Még mindig kemény dió, de
talán ha páromat ki bírom rángatni a barlangjából, akkor közösen
találunk valamit. Neki nagyon jó ízlése van, ha nőknek kell valamit
választani. A saját ajándékomat is az ő segítségével választottam ki.
Egy hosszú quipao ruhát kértem szüleimtől, mert istenigazából csak egy
alkalmi öltözetem van, ami egy fekete félhosszú koktélruhából áll, és
egy szatén, fekete  alapon arany sárkánymintás kínai tunikából. Egy
nőnek, pedig jobb ha több elegáns ruhája van 🙂 Találtam is az online
katalógusban egy elegáns, de szexi fazont. Nyakban kell összegombolni,
félig hiányzik a háta, a dekoltázsán pedig van egy csepp alakú kis
kivágás. Fekete szatén alapon piros minták vannak rajta. A többi majd a
futárszolgálat megérkezte után derül ki 🙂

Na látod…
rossz kedv egyszerűen tova tud szállni. Csak a pozitív dolgokat kell
felidézni. És mondok még egy örömteli hírt: kereken két hét van hátra
szentestéig! 😉

Joyo