A lendő karácsonyfa

2011 december 5. | Szerző: Joyo |

 Sziasztok Karácsonyrajongók!

El sem hiszem,
nem egészen három hét, és itt is van amire vártunk! 🙂 Bár a mai
melegfront, mintha a Tavasz fuvallatát sodorná felénk, sokan érezzük a
csontjainkban is a feszítő fájdalmat, mégis, jobb szeretném, ha
Decemberben nagy pelyhekben hullana a hó. Hajlandó vagyok, sőt,
javítanám magam… szeretek havat lapátolni. Kesztyű, sál, sapka, bundás
bakancs, egy jó nagy hólapát, és nincs előttem akadály.  Ilyenkor
alaposan megtornásztatom a bolt előtt járókelő embereket, szinte már egy
mókás szalontánccal is felér, ahogy kerülgetjük egymást, s
meg-megcsúszva viszünk a táncba egy-egy
kacifántos
figurát is. 🙂 Nem is beszélve arról a nevető vagy rosszalló
pillantásokról, amiket akkor kapok, amikor a bolt előtti eső védő
ponyváról leverem seprűvel a havat, nehogy leszakadjon a súly alatt.
Fura… ilyenkor nem azt díjazzák, hogy megelőzöm a “katasztrófát”,
hanem be is szólnak, hogy a nyakukba rázom az égi áldást! Na jó, ennyit
az emberekről 🙂 Lehetne még cifrázni. De nem akarom, úgy is
mindenkinek van legalább egy jó története a hólapátolással kapcsolatban
😉

Viszont, úgy
tűnik, végre meglesz a gyümölcse apám és a párom hetek óta tartó
munkájának, hiszen végre valahára kiraktuk az összeszerelt
karácsonyfatalpakat a bolt elé. Kérem… lehet jönni, van három méretben
😉

A tegnapi napon
még Röjtökmuzsajra is leautóztunk, hogy kiválasszuk leendő


karácsonyfánkat az ültetvényen. Kalandos volt. Hatan mentünk, de mi
végeztünk legelőször. Körbeölelgettem minden szimpatikus fenyőfát, s
amelyiknél éreztem az otthon kellemes melegét, félcímkéztéttűk a
termelővel. Nagybátyám és leendő nagynénémnek sikerült szintén
eldönteni, hogy ki lesz az ünnepi díszvendég, csak a testvére bóklászott
a fák között és választott nehezen. Közben nagybátyám becsatlakozott
hozzánk a veteményes mellé, ahol a sarat törölgettük a cipőinkről, s a
közelgő esküvőről beszélgettünk. Beszélgetés közben végre kitaláltam,
hogy apám mit is fog kapni tőlünk a szülinapjára és Karácsonyra. Szép
üvegeket, amikbe pálinkát tölthet 🙂

Igazából szépen
lassan már elérkezett a szürkület… talán az égen úszó sötétszürke
felhőtakaró is közrejátszott. Lógott az eső lába és eléggé metsző szél
fújt. Nem tudom hányadik kört menték már, és arra sem emlékszem, hogy
végül nekik is sikerült-e kiválasztani a fenyőt, de szép lassan
elindultunk haza. Még elbúcsúztam a leendő fánktól, s beültem az autóba.
Apámmal felcsavartattam a fűtést. Úton hazafelé elgondolkodtam. Hét
embernek kell kitalálnom az ajándékot. A hétből négynek már megvan. A
fennmaradó három már keményebb dió sajnos. Nekem sem mindegy, hogy mit
ajándékozunk a párommal.

Van, amikor
kicsit elveszítem a kedvem, de azt hiszem, ez mindenkivel előfordul.
Hallgatom a karácsonyi dalokat, hangolódom, tervezgetem, hogy milyen
legyen a fa díszítése. Ötleteket gyűjtök az édességhez… bár az biztos,
hogy idén is lesz mézeskalács, és talán csokoládés gyümölcskenyér 🙂 A
többi pedig alakul…

Majd még jelentkezem. Jó készülődést és Mikulás várást! 😉