Kedves karácsonyrajongók!
Most, hogy végre valahára lezajlott a Mindenszentek, és sikerült kipihennem azt a háromhetes őrült hajtást, már van erőm, energiám és ötletem a blog folytatásához. Itt az ideje, hogy kicsit komolyabban elgondolkodjunk a közelgő Adventen.
Maga a szó “eljövetelt” jelent. A fény ünnepének közeledtét, melyet már Krisztus születése előtt is bőszen ünnepeltek, mint téli napéjegyenlőség éjszakája, amikor is a nappal és az éjszaka időtartama pontosan ugyan olyan hosszú volt (és az a ma napig). Természetesen, mint minden pogány ünnepre, erre is egyházi “maskarát” húztak. Ezzel nem is szeretnék kötekedni. Számomra ugyan az a lényege, mindegy, hogy minek nevezzük, milyen nyelven mondjuk, vagy a Világ mely csücskében élünk… közeleg az az ünnepkör, amikor az emberek szíve megtelik várakozással, a települések díszkivilágításba öltöznek, a kirakatok egyre hangulatosabbak lesznek, s elkezdjük azon kapni magunkat, hogy már az ajándék listát tervezgetjük a menüvel együtt.
A TV már leadta az első karácsonyi reklámot (a kék logójú telefonos cég égisze alatt), ami azért még picit furcsa volt. Ámbár Október 27-én a lakótelepi kis ábécébe már kipakolták a mikulás csokikat, néhány fajta kalendáriumot, és két-három raklapnyi mikulás csomagot is. Pár kirakat már Októberben ünnepi formát kapott… különösen egy a Várkerületen lévő ruhaüzlet, ahogy a tulaj már a hónap közepén karácsonyi féláras akciót hirdetett, s amiért a pénztárcám rendre ki szeretne ugrálni a zsebemből, de hősiesen regulázom! (Egyenlőre nem szabad több pénzt költenem! Éppen “boltkóros diétán” vagyok! Kerülöm a ruhaüzleteket. Másra kell a pénz! Majd később kerül a luxusra is!)
Amiről különösképpen írni szerettem volna, az a tegnapi napom volt. Szüleimet elkísérve a szigetszentmiklósi virágpiacra, leutaztunk a fővároshoz. Alig vártam, hogy körülvegyen a karácsonyi zsongás. Jól nevelten megvártam amíg a vágott és cserepes virágokat megveszik, majd elszabadultam! Bejártam a 7000 négyzetméteres piacot, bekukkantva minden karácsonyi cikket kínáló kis üzletbe. Gyönyörködtem, ábrándoztam, tervezgettem, és persze vásároltam is… bár módjával. Erika barátnőmnek megvettem a szülinapi ajándékát. Egy kis “békebeli” karácsonyi lámpást, amibe teamécsest lehet tenni. Remélem elnyeri majd a tetszését. Ugyan úgy szereti a Karácsonyt, akárcsak én magam! 🙂 Jó kis páros vagyunk. A piacon vásároltam néhány párologtatót az üzletbe, mert amint beáll a gánya időjárás, a legtöbb ember szeret különböző kellemes aromát párologtatni. Én is beüzemeltem egyet a pulton, így egész nap finom fahéj illat lengte be a helyet! Ezen kívül vettem egy jókora fehér tollakból készült angyalszárnyat, ugyanis a fejembe vettem, hogy December közepétől abban fogok sürögni-forogni az üzletben. Nem is volt drága beszerzési áron… 🙂 Mikuláskor ördög szarvakat csapok a fejembe, apám pedig megkapja a mikulás sipkát. Nem lehet egyszerre két miki egy helyen. Az fura 🙂 Legyen Mikulás és az ő krampusza 😛
A legjobbat mégis a végére tartogattam. Mivel a virágpiacon nem találta meg apám azt, amit keresett, átkocsikáztunk a közelven lévő Hétpettyes elnevezésű lerakatba, ahol egy jókora alapterületű áruházban padlótól-plafonig csak karácsonyi dolgok voltak. Csak ámultam és bámultam. Kortalannak és nagyon-nagyon-nagyon boldognak éreztem magam, ahogy jöttem-mentem a sorok között, és csodáltam a figurákat, lógó lábúakat, plüssöket, gyertyákat, mikulásokat, angyalokat, rénszarvasokat, hóembereket, szatyrokat…. Gyűjtöttem rengeteg ötletet a bolt berendezéséhez és az idei adventi koszorúkhoz. Már az internetről is gyűjtöttem tippeket. Az áruházban pedig készítettem néhány képet a telefonommal, amit szeretnék veletek megosztani, hogy ezzel is egy kis ünnepi előzetest adjak.
Ez egy ajándéktáska az ökobarátoknak 🙂
Szép napot kívánok! 🙂