Őseink
feltehetően még az Etelközből hozták magukkal a mézeskalács-készítés
tudományát, ami – tápláló és tartós mivoltának köszönhetően – nagy
népszerűségnek örvendett. A Magyarországra került legrégebbi
mézeskalácsformák a római légió katonáitól származnak. Akkoriban a
formák neveket, bölcs mondásokat, jókívánságokat mintáztak, és a velük
készített méze4skalácsokat az emberek kivételes alkalmakra adták
egymásnak. A mézeskalácsot eredetileg a háziasszonyok készítették, de
miután népszerűsége, és ezáltal a kereslet is megnőtt iránta, hamarosan
céhek kezdtek foglalkozni az előállításával.
Ez az iparág volt hazánkban és sok más országban
is az első iparszerűen űzött
mesterlegények, később ötvösművészek készítették. Kezdetben,
cserépformákban és úgynevezett mézeskalácssütő formákban sütötték a
finomságot. Egy fadarabba (nagyjából a mai vágódeszkához hasonlít)
negatívban faragták bele a kívánt formát, majd ezt feltöltötték a még
puha tésztával, és a deszkával együtt sütötték ki. A kész mézeskalácsok
ajándékozása egyre inkább az ünneplés része lett, a kalácsokat egyes
helyeken még jegyajándékként is adták. Így vált a mézeskalács idővel
egyszerű süteményből dísz- és ajándéktárggyá.
Forrás: Női portál