Kedves karácsony-rajongók! Úgy tűnik, hogy visszatért a jó idő…bár cseppet sem bánom. A hangulatom megmaradt. És remélem mások is vannak, akik hasonló érzelmekkel bírnak, mint én.
Nagyon szívesen venném, ha küldenétek karácsonyi recepteket, ötleteket, meséket, képeket, hogy ki tudjuk tölteni a hátralévő időt. Hogy olyan dolgokkal tudjon szolgálni ez a blog az idelátogatóknak, amiknek hasznát veszik, amik felderítik őket, amiből ihletet vagy ötletet meríthetnek.
gioanna@citromail.hu
Olyan történetekre gondolok, amik visszaadják az ünnep hangulatát. Hasonlóm nekem is van, számtalan…
“Tavaly, Szenteste gyalogosan indultunk el nagyszüleim házához, hogy hagyományosan megünnepeljük az eljövetelt. Szüleimmel, és párommal végigsétáltunk a havas városon. Tavaly havazott, elmondhatjuk, hogy fehér karácsonyunk volt, bár akkor este, hullani nem hullott. Van egy szokásom, amiről nem tudok lemondani…minden évben, ha az ünnepek alatt sétálok az utcán, karácsonyfákat számolok! Ebbe immáron a páromat is bevontam, s míg gyalogosan, fél óra alatt odaértünk nagyszüleimmel, akár egy kisgyerek, hangosan számoltam. Szüleim nevettek, néha felhívták a figyelmemet, hogy merre látnak még kivilágított angyalfát. Láttam páromon, hogy neki is élvezetes. Vagy talán azért, mert én élveztem? Azt mondta 2008ban, mikor első ízben készültünk először az ünnepekre, hogy én szerettettem meg vele újra a Karácsonyt. A gyermeki lelkesedésem, a mosolygásom, az ugrándozásom. Ragadós! Nem tettem karácsony-rajongóvá sem a párom, sem a családom. Talán jobb is, ha csak egy “bolond” van egy családban. Ő csinálja a hangulatot. De, ahogy végigsétáltunk a fél városon hangosan számolva a karácsonyfákat, s lábunk alatt ropogott a hó, éreztem, hogy az egész családomon úrrá lett az ünnepi láz.”