Karácsony összegzése

 Kedves olvasóim! Úgy tűnik a Karácsony jött és ment, olyan gyorsan, hogy még fel sem ocsúdtam belőle. Alig vártam, hogy az adventi kalendárium utolsó ablakát is kinyissam, este pedig díszítsük a fát. 24-én reggel apámmal közösen beültettük a cserépbe a földlabdás fenyőfát, és beállítottuk a helyére. Az egész napot sikerült mosolyogva végigpörögnöm, csupán két embert vágtam  volna ki legszívesebben a Szeretet Ünnepének nevében. Délután feldíszítettem a karácsonyfát, anyám a lakást, apu pedig pihent, és ünnepelte a születésnapját.

Délután háromkor már szépen kiöltözve átsétáltam páromékhoz. Anyósomat arcon csókoltam és illendően köszöntöttem. A nagyszobában már bent ült sógorom, és éppen az ajándékomat csomagolta. Sógornőjelöltem az erkélyen dohányzott, párom pedig hirtelen átölelt hátulról. Elképesztően vonzónak találtam, ahogy végig néztem rajta. Fekete nadrágot és fekete apró kockás inget viselt. Zöld szemei szerelmesen csillogtak, frissen mosott szőke hajából pár tincs elé omlott.

Megünnepeltük náluk a Szentestét, bár nem volt annyi baráti a hangulat, majd hét órára átmentünk nagyszüleimhez, ahol felköszöntöttük aput, majd kezdetét vette az ajándékozás, utána pedig az ünnepi vacsora.

Háromféle kendőt kaptam. Két hatalmas egyiptomi pamutból készült kendőt, ami legalább 180 cm hosszú és 100 cm széles. Egy mélyzöldet és egy nyers, drapp színűt. A harmadik egy organza és pamut keverékéből készült püspöklila keskenyebb sál volt. Kaptam még két köldökékszert, egy kupac alsóneműt, Dolce & Gabbana parfümöt, nagybátyáméktól egy nagyon szép karácsonyi mintás kristálygyertyatartót. Anyósomtól egy hatalmas tábla csokoládét és egy horoszkópos könyvbet, sógoréktól pedig egy fehér kávéskészletet az új konyhánkba.

nem vettünk nagy dolgokat, de mindenki boldog volt a fa alatt ülve.

Idén is annyira vártam a Karácsonyt, és mégis, pikk-pakk elmúlik, és egy újabb évnek kell eltelnie, hogy újból készülődhessünk. Bár esetemben csak 9-10 hónapnak 🙂

December 25én nagybátyáméknál vacsoráztunk, 26án pedig nálunk. Úgy

érzem még mindig magam, akár a Kisgömbőc. Pedig már két nap is eltelt a

nagyzabálások óta. A családi méreszkedések után, amin mind a hárman

keresztülmentünk, arra következtettünk, hogy itt az ideje újra edzeni

és diétázni. Mint mindig.

Ez volt az utolsó bejegyzésem erre az évre. Remélem mindenkinek hasonlóan jól telt a Karcsonya.

Ezúton kívánok mindenkinek Boldog Újévet! 🙂   

Tovább a blogra »