Mézeskalácsok

2009 december 23. | Szerző: Joyo |

Végre elkészültek a mézeskalács
figurák. Nem élveztem annyira, mint vártam. Sajnálatos módon, este
nyolc órakor tudtunk csak nekiállni. Páromnak ráadásul fájt a háta, ugyanis mosógép szerelés közben meghúzta. Jómagam
sem voltam valami üde és friss. De igyekeztem ugyan úgy lelkesedni,
mint eddig. Próbáltam meglátni a jót. Végül is ott
ültünk-álltunk-hajoltunk-emeltünk a konyhában együtt, és megosztottuk
egymás között a munkát. Zsolti meggyúrta az összeállt tésztát, ő mégis
csak erősebb 🙂 Ráadásul önként vállalta. Sodrófával kinyújtotta a
kellő vastagságra, én pedig előkészítettem a szúróformákat.
Gördülékenyen haladtunk, csupán a fáradtság lombozta le a
hangulatunkat. Párom szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek,
körülötte a ráncok elmélyültek, bőre sápadt volt és enyhén áttetsző. A
fáradtság tipikus jelei. Főleg rajta. Magam sem festhettem jobban, de
nem akartam nyűgként megélni a készülődést. És azt sem szerettem volna,
ha ő maga is így éli meg. Leültettem, kezébe adtam egy kis vörösbort,
hogy lelazulhasson, s miután már csak a díszítés volt hátra, előre
küldtem, hogy lepihenhessen és bemelegítse az ágyat.

Én még díszítettem. Vettem egy
doboznyi előre elkészített Dr. Otker-es cukormázat. Valóban könnyebb
volt vele dolgozni. Csak ültem és díszítettem. Élveztem a formákat és a
színkavalkádot. Rajzoltam, kontúroztam, írtam. Még egy kis pajzánságra
is futotta. Én csupán úgy hívom az agyszüleményemet, hogy ” Nagy Brés
Hóember”, de mindenki gondoljon rólam ezek után, amit akar. Este tíz
óra volt, az agyam pedig kellő képpen lefáradt már ahhoz, hogy
pajzánkodjam. 🙂

Miután végeztem, gyorsan
elmosogattam, megfürdettem magam, és befészkelődtem párom ölelésébe.
Egy idő után úgy éreztem, hogy még sem lehet elégé elfáradva. Kezei
intim testtájaimon kalandoztak, közben pedig a tarkómat és a
fülcimpámat majszolgatta. Valamint a hátamnak préselődő keménység is
arról árulkodott, hogy még egyáltalán nem akar aludni. Szépen, lassan
elcsábított. Nem hinném, hogy a közös sütés tüzelte fel ennyire. Minden
esetre engedtem a csábításnak, bár az agyam már rég kikapcsolt. Alig
emlékszem valamire. A szeretkezés után hamar elnyomott az álom. Már
csak arra emlékszem, hogy reggel hat óra ötperckor megszólal az
ébresztő, neki pedig mennie kellett.

Én még ágyban maradtam. Ma nem kell
lemennem az üzletbe. Holnap úgy is végig ot leszek apámmal,
kiszolgálok, a raktárban ajándékot csomagolok. Ma pedig megsütjük
nagymamámmal apám születésnapi tortáját. Bizony, Dcember 24-én
hajnalban született! Túrótortát kap 🙂

Ráadásul a mai napot a készülődésnek
szeretném szentelni. haladok a közös  ajándékkal, de nem úgy, ahogy azt
szeretném. Valahogy nincs ötletem a regényhez. Abban reménykedem, hogy
a karácsonyi dalok hallgatása közben majd megszáll az ihlet! 🙂          

Néhány kép a készülődésről: 

Zsolti férfiasan nyújtja a tésztát 🙂

Készülnek a sütemények

A kész sütemények

Egyéni ajándék