Érdekes mikor az ember akadályoztatva van a számára fontos
dolgokban. Ne tárgyi
élethelyzetek és érzelmek játszanak itt feltartóztató szerepet. A mai
napom tulajdonképpen egész jól indult. De ha jobban belegondulunk
igazából nem létezik olyan, hogy rossz nap. Mert rajtunk múlik, hogy
átforgatjuk-e magunkban az érzelmeket és a gondolatokat. Hiába
próbálkoznak azzal, hogy a sok elmebeteg, kukacoskodó, kötekedő, flegma
vevő a kedvemet szegje, igyekszem mindezt átforgatni magamban.
A minúsz miatt nehezebben ment a bolt elé való kipakolás, mint
vártam. Nem az üzlethez voltam öltözve, sokkal inkább a budaörsi
virágpiachoz, így se sálam, se sapkám, se hosszú kabátom nincsen. Azzal
kezdtem, hogy beizzítottam a kandallót, de hiába, hiszen a ki-be
járkálásnál csak kiszökik a meleg. Így ios nehezen lehet felfűtteni a
virágüzletet, hiszen márványpadlóból és téglafalakból áll.
Felakasztgattam a kirakat előtt lógó láncra a kopogtatókat,
ajtódíszeket, és a három méretben létező karácsonyfatalpakat,
kiküzdöttem a szaporítóládákba felsorakoztatott karácsonyi
sírdíszeket, majd Zsolti segítségével kivittük a fémkeretet, amire
mindezt még fel is rakodhattam. A következő feledatad az volt, hogy
kicihelődjek a műfenyőkkel. Érdekes pörögni-forogni az ökofenyőkkel,
keresztül mászni a berendezésitárgyakon, figyelni, hogy a kósza ágak le
ne verjenek valamit a polcokról.
Miután kitáncoltam minden műtűlevelűvel, mégra azzal foglakozhattam,
amire vágytam. Névszerint a végtagjaim kiolvasztásával. Kleültem a
kandalló elé a lépcsőre, és éleszthettem, duzzasztottam a tüzet, hogy
átmelengethessem átfagyott kéz és lábujjaim. Mindeközben a DVD
lejátszón keresztül karácsinyi dalogat hallgatok még most is.
Közben pedig igyekszem átforgatni az ide betévedő negatív
energiákat. Nem könnyű, de talán, ha az ember önnön kedvességével
fordulé a másik lény felé, nem csak magát, de em,bertársában is
változtathat valamit.
Becsomagoltam anyu névnapi ajándékát. Egy komplett téli tájképet
ragasztgattam rá, fújtam műhavat és beszortam ezüstös csillámporral,
hogy jeges hatása legyen. Holnap adjuk át neki Zsoltival reggel.
Remélem tetszeni fog neki. Nem költöttük sokat, ahogy azt már
megbeszéltük a családdal, és igyekeztem haszontárgyakat, jelen esetben
Alverde márkájú gránátalmás szappant és Q10-zel dúsított golgotavirágos
arckrémet venni neki. Nem tudom, hogy én mit fogok kapni tőlük.
Nagyapám, nagyanyám, párom és anyósom már a hétvégén felköszöntött.
Kaptam ruhát, könyvet, csokoládét és anyósomtól egy olyan ajándékot,
aminek
megbékélt a tudattal, 2010ben el foguk Zsoltival költözni. Nagyon szép,
bár egyszerű fehér porcelánból készült só és borsszórót kaptam, mondván:
-Legyen majd saját készletetek.
Mindemellé kedvessen mosolygott, az influenzás időszakra való
tekintettel, pedig a távolból puszit küldtünk egymásnak. Talán valóban
megtörik a jég közte és köztem.Talán rájön, hogy nem elvenni akarom
tőle a fiát, csupán Zsoltinak változott az értékrendje.
Decemberben több olyan dolog is van, amit várni szoktam. A Mikulást
6án, a névnapunkkat 15én, a Karácsonyt 24-25-26án és a Szilvesztert! 🙂
Ahogy itt ücsörgök, olykor-olykor szállingózni kezd a hó. Talán Fehér karácsonyunk lesz. Én nagyon reménykedem benne.
Belegondoltam, talán elmúlt rólam az átok. Eltelt több, mint egy év,
még mindig együtt vagyunk Zsoltival, békében, boldogságban,
szeretetben, szerelemben, és alig várjuk az ünnepeket. Volt nekem jó
és rossz karácsonyom, párban és egyedül is, úgy, ahogy már mindenkinek.
Emlékszem milyen boldog volt a 2005ös szentestém az exemmel, és
mellyire pocsék és puskaporos a 2006os. A 2007es jól telt egyedül, mert
felszabadult voltam. Nem is hiányzott a balomról senki. A 2008as
szintén nagyon boldogan telt Zsoltival. Valahogy úgy érzem, mivel még
mindig nagyon jól megvagyunk és szeretjük egymást, amit minden nap apró
gesztusokkal, vagy szóban meg is erősítünk egymásban, így az idei is
jól mog sikerülni.Ezek után pedig azt mondhatom, hogy az átok leszállt
a fejemről. BOLDOG VAGYOK!
Zsolti pedig olyan, akár egy gyerek. Már nagyon várja, hogy
elkezdjük megsütni a mézeskalács figurákat. Tavaj nagyon tetszett neki,
hogy kiszúrhatta a mintákat a tésztából. Nekem pedig a lelkesedése
tetszett. Átszellemült, akár egy gyerek.
díszítést is élvezte. Ahogy becsatlakozott anno a tavaji sütésbe, az
addigi fáradtságom, hátfájásom és anyázásom elpárolgott. Vajon ilyen
lesz majd, amikor a gyerekeimmel sütöm meg a mézeskalács figurákat?
Lehetséges. Bár magam is úgy lelkesedem a Karácsonyért,akár egy
kisgyerek. A párom pedig kezdi átvenni. A maga elmondása szerint, én
adtam vissza a kedvét az ünnephez. Addig nem sokban különbözött a többi
naptól. De az, amilyen gyermeki lelkesedéssel készülök rá, és minden
apróságtól fellelkesülök és boldoggá tesz,az őrá is átragad. Boldoggá
tesz a tudat, hogy akár csak egy emberrel is meg tudom osztani a
Karácsony lényegét! 🙂