Most már valóban itt a Karácsony!

2008 november 25. | Szerző: Joyo |

 Kicsit mellebvágott a tény, hogy közeleg a karácsony, (jelzem 29 nap). Miután Zsolti leszedett a vonatról és bepakolt a kocsiba, elindultunk a nagy üzletünk felé. Már messziről furcsa volt nekem valami. Új dolgokkal gazdagodott a bolt elé kapakolt áruk repertoárja. Leparkoltunk, szemeim elkerekednek, számmal jókora O betüt formáltam.

-Na nehogy már ennyire közel van a karácsony!

-Miért? – kérdezte vigyorogva szívem szép szerelme.

Nekipréselődtem a Fiat ablaküvegének, akár egy túlfejlett Moncsicsi. Csak bökdöstem kifelé. Életem, kicsit eszetlen szerelme tovább vigyorgott. Oakint öt különböző méretű, megtévesztően élethű fenyőfaimitátor, azaz műfenyő állt. A kirkatban megszaporodtak a mikulásvirágok.

-Csak a héten hozták őket – tájékoztatott Zsolti.

Kiszálltam a kocsiból, szinte feltéptem a behjárati ajtót, ezzel a lendülettel majdnem elgáncsolt egy öko-fenyő. De még ekkor sem volt lehetőségem magamhoz térni a csodálkozástól, inkább egyik ámultaból a másikba estem. Megtámaszkodtam az egyik pult szélében. Mindenhonnan a karácsony köszönt vissza rám. S mivel még csupán szerda volt, nem hoztak árut, íyg többé-kevésbé a karácsonyi mütyűrök és a cserepes virágok töltötték az üzletet.

Apám tájékoztatott, miután sikerült elengednünk egymást (másfél hete nem jártam otthon), hogy a holnapi áruhoztallal újabb karácsonyi díszeket hoznak, mint például kopogtató, szobrocskák, füzérek, batlehemet. Igazából vártam a pénteket, mikor majd lejövök az üzletbe, hogy gyönyörködhesek.

De addig is még próbáltam magamhoz térni. Valóban közeleg a Szenteste!

Ráadásul megmutatta magát az első hó is. Furcsa volt szombat hajnalban arra megriadni, hogy a széltől recsegő-ropogó ablaktáblák hótól maszatossak. Azonnal felkutattam a kesztyüimet. És mint reggel kiderült, nem alaptalanul.