Karácsony és a “pogány” ünnepi szokások

2008 november 13. | Szerző: Joyo |

 “A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja a nyugati kereszténységben december 25-e, ortodoxoknál január 6. Magyarországon a nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára általában a szeretet ünnepét jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokás a keresztény (és sokszor a nem vallásos) családokban is megajádékozni szeretteiket. December 24-én hagyományosan a családok egész nap böjtölnek (karácsony böjtje), és este fogyasztják el a böjti vacsorát, majd csak december 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy vacsora. Újabban kialakult hogy a rokonokkal, családtagokkal együtt ünnepelnek szenteste, a “karácsonyi vacsora” keretében. Az üzletek és áruhazak ezidőtájt természetesen igyekeznek kihasználni az ajándékozás szokását, és reklámdömpinggel próbálják bevételüket többszörözni – ezzel sokszor konzummá torzítva az ünnep valódi lényegét.”

Jesszus! Ennél szárazzabban még nem láttam megfogalmazva a Karácsonyi ünnep lényegét! Igaz, hogy mindezt a Wikipediából ollóztam ide. És egy enciklopédia dolga, hogy minél tárgyilagosabban és egyértelűbben tájékoztasson minket az adott szó jelentéséről.

Azt természetesen kihagyta a szemelvény, hogy eredetileg december 24-e a “pogány” Napisten születésének ünnepe. Bár akkortájt még Téli napfordulónak hívták, s Magort ünnepelték.

“Ekkor ünnepeljük a Napisten születését. Ez a leghosszabb éjszaka az évben.
Ezért régen úgy érezték, mintha sohasem kelne fel a Nap újra, így tüzeket gyújtottak, majd körülötte tartottak Naphívó szertartásokat. Amikor végre feljött a Nap, akkor ezt az erőfeszítéseik eredményének vették.
A keresztények ezt az ünnepet átvették, mint Jézus születésének napját.
Mikor valójában valamikor márciusban lehetett. Azért december 24-25 éjszaka lett megjelölve, mert akkoriban ezen az éjszakán ünnepelték Mithrát, a Napisten születését. Január 6-án, ami pedig még régebben volt Karácsony, Dionüszosz fesztiválját ülték. Egyiptomban pedig Oziriszt ünnepelték ilyenkor.

A fa díszítése is ilyen távolra nyúlik vissza. A rómaiak a téli napforduló feldíszítették az otthonukat, főleg örökzöldekkel. Ez állhat a legközelebbi kapcsolatban a ma használatossal. Sokáig az Egyház elítélte, de az emberek szerették ezt a szokást és átvették. Az örökzöldek az örökkévalóságot szimbolizálják. Viszont fákat máshol is díszítettek. Az ősi Egyiptomban pálmafát díszítettek fel, a győzelem jelképét. Egyes korai legendákban az újszülött istenség, Baal-berith (A Fa Ura) jelképe. Valamint szoros összefüggést mutat a germán pogány hagyománnyal: ajándékokat hagyni az elf-nek, hogy elnyerjék jóindulatukat. A fa minden ősi európai nomád törzs életében létfontosságú és szent élőlény volt. A germánok hite szerint az emberi faj is a fáktól származik, a nők a Nyírfától, a férfiak a Kőristől vagy a Tiszafától. A díszek legfőképpen az újjászülető Napot szimbolizálják, valamint a kozmikus év egyes elemeit, a Holdat, csillagokat, a földet, az egyes hónapokat, a világkígyót, az időt.”

(Forrás: http://www.boszorka.com/forums/showthread.php?t=796 )