már csak egy nap!

2007 december 23. | Szerző: Joyo |

 Ma kivágtuk a karácsonyfánkat. Az a legjobb, ha friss. Ezt tapasztalatból tudjuk. Pláne panelháznál. Gyönyörű, ilyet szoktak rajzolni. Szép szabályos. Normand jegenye. Becipeltük a nagy boltunk raktárába. Meg is mértük. Két méter kilencven centi. Viszont az itthoni belmagasság csak 260 centi. Úgyhogy apa holnap kicsit megmetszi. Én fogom tartani a frontot az üzlettérben, míg ő farag.

Minden ajándék szépen be van csomagolva. Nem vettem nagy dolgokat. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem kell ahhoz drága ajándék, hogy az embert megörvendeztessük, vagy épp az én esetemben, meghassuk. Ugyanis valakinek sikerült meghatnia. Méghozzá tegnap. Ebben az is közre játszott, hogy nem is számítottam rá. Robinak vittem ajándékot. Egy csomag füstölőt, amit kimondottan medutációhoz szoktak. használni. Azt hittem, hogy ki fog akadni, vagy éppen rosszul fogja érinteni. Ugyanis sokszor zavarba hoztam váratlan meglepetésekkel. Erről is le kell szoknom. A férfi udvarol, a nő elfogadja. Nem pedig a nő kényszeríti a férfi ugyan ebbe a szerepde. Természetellenes. Igen, igen. Le kell szoknom róla. Olykor jólesik kedveskedni, de ne mindig te. Kicsit eltértem a tárgytól. Hoppá! Szóval… átadtam az ajándékom Robinak. Csak mosolygott, úgy tűnt zavarban van. Már készültem mit fogok mondani, ha ellenkezik:

-Ugyan már, nem kellett volna.

-De igen, mert aki közel áll hozzám, azt meg szoktam ajándékozni! És vedd tudomásul, te elég közel állsz!

De mint kiderült, nem kellett semmivel sem a torkára forrasztanom a szót. Megtette ő helyettem.

-Akkor szeretném én is átadni. De nem tudtam még becsomagolni.

A polcról leemelt egy kis díszcsomagos süteményes batyut. Jelképes volt, akárcsak az enyém. De elakadt a lélegzetem. Meglepődtem. Bevallom, zavarba is jöttem és elérzékenyültem egyszerre. Csak pislogtam rá a nagy barna szemeimmel az étcsokoládé tekintetbe. Hát igen. Valóban megleptél Robi!

Kölcsönös puszi váltás, amjd fílmet néztünk.

Ma pedig megcsináltam a máézeskalácsokat. Elég sok készült, de belegondoltam. Díszítse ki akinek két anyja van! Már nincs hozzá idegzetem. Túl sok. Még ahhoz sincs, hogy megalább a felét, vagy a negyedét. Ha lesz türelmem, talán holnap! De finom lett. Anyám volt az előkostóló, utána apu. Végül én. És igen, viszi a pálmát. Finom puha, és nem túl édes. Holnap feldíszítjük a fát, bár nem tudom miként fogjuk felküzdeni a negyedik emeletre, pláne a hajtűkanyarokban. Ketzdem magam a karácsonyi könyvem szereplői közt érezni magam! A díszítéssel nem lesz gond. Mivel nemn ezóstfenyő, így nem kell páncélba bújnom, hogy megvédjem magam! Nem úgy, mint általában!

Holnap szeretnék csinos lenni a Fény eljövetelére. Úgyhogy lassan megyek hajat mosni. Képeket majd teszek fel, ha jön az összefoglaló! Addig is, mindenkinek jó készülődést! Holnap még jelentkezem!