Búcsúzom
2011 december 28. | Szerző: Joyo
Kedves Karácsonyrajongók!
Szeretnék elbúcsúzni a következő 9 hónapra tőletek. Lejárt az aktualitása a blognak. De csupán a következő év Októberéig 😉
Köszönöm, hogy velem voltatok és készültetek az Ünnepekre. Remélem mindenkinek eredményes volt és szeretetteli ez a három nap, s most az Óév búcsúztatására készül testileg-lelkileg.
A továbbiakban a másik oldalamon találtok meg… ITT.
Ezúton szeretnék mindenkinek Eredményekben, Szerencsében, boldogságban és pozitív változásokban gazdag Újévet kívánni! 🙂
Joyo
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! :-)
2011 december 25. | Szerző: Joyo
Kedves Karácsony-rajongók!
Tudom, hogy lecsúsztam róla, de még mindig nem késő Boldog Békés Karácsonyi ünnepeket kívánni! Remélem, hogy a Szenteste mindenkinek úgy sikerült, ahogy szerette volna, néhány kisebb-nagyobb botlás, megcsúszás mindig belefér 😉
Sajnos nálam konyhafronton nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy terveztem, mert valami vírus ismételten rám vetette magát és ledöntött a lábamról… így a sütemények kimaradtak, legalábbis nem saját kezűleg készültek, hanem megrendeltük őket a Peresztegi Pékségből…. kicsit csaltunk, de semmi energiám nem volt a konyhához… ezt mindenki meg is értette.
Délben anyósomhoz megyünk ebédre, este pedig nagybátyámékhoz vagyunk hivatalosak. Majd beszámolok, hogy milyen volt a Szenteste, mert nagy változások történtek, és volt egy kis meglepetésem is mindenki számára, ami nagyon “ütött”!
Addig is jó pihenést, és családlátogatást kívánok mindenkinek! 😉
Az idei karácsonyfa… akár egy habcsók! 😀
Karácsonyi babonák, már csak 3 nap!
2011 december 21. | Szerző: Joyo
Már csak 3 nap és itt van Szenteste! Nem mondanám, hogy ólomlábakon vánszorogna az idő, mert a lakástakarításból még mindig van mit csinálni, még nem vásároltunk be a menühöz és még a mézest sem sikerült elkészítenem. Legalább a tésztát jó volna összeállítani… kisütni ráérnék még akár 25-én is.
Ajándékot majd csak holnap csomagolok. Még a papírt is meg kellene hozzá venni 🙂
Szüleim hétfőn teljesen új díszeket vettek leendő karácsonyfánkra. Mégpedig mályva és krém színű matt és fényes gömböket, krém színű angyal szárnyakat, hópelyheket és fehér boát. Elképzeltem, és szerintem nagyon elegáns lesz vele 🙂
Ismét sűrű lesz a 24-e… ugyanis 13 óráig dolgozunk és 15 órára már hivatalosak vagyunk anyósomhoz. Mikor tudjuk feldíszíteni a fát? Anélkül, hogy kapkodnánk… a karácsonyi babonák szerint nem szabad behozni 24-e előtt a házba a fenyőfát, mert elűzöd vele a jószerencsét! Ismét kapkodni fogunk…. fáradtan… ez van 🙂
Néhány szerencsét hozó karácsonyi babonát megosztok veletek, amiket jónak és hasznosnak találtam…. lehet, hogy érdemes megfogadni! valamit tudtak a régiek. Elvégre… a lencse idén bejött!
“Kevesen tudják, de a fenyőfát csak karácsony napján kell bevinni a
lakásba, mert ha hamarabb tesszük, akkor kapzsiságunkkal felhívjuk az
ártó szellemek figyelmét. Az ajtó fölé akasztott friss fagyöngyöt látva
azonban visszafordul minden szellem és rosszakarat. Érdemes egy évig ott
is hagyni.”
“Ha karácsony estéjén gyertyát teszel az ablakba, és hagyod leégni, magadhoz vezeted a jószerencsét.”
“Ezen a napon öltözz a legszebb ruhádba, hogy így biztosítsd a család
békéjét. De ne viselj semmi újat, mert az balszerencsét hoz.”
“Felejtsd el a kölcsönkérést és a kölcsönadást, ami szintén elviszi a szerencséd.”
“Aki karácsonykor babot, borsót, tököt vagy mákot eszik, az sok pénzhez
jut. Aki pedig halat falatozik, az úgy fog előre haladni a karrierjében,
mint amilyen sebesen a hal úszik a vízben. Ha a megtisztított hal
pikkelyét a pénztárcájába teszi, akkor gazdagság is vár rá a következő
évben.”
“Süss a karácsonyi süteménybe pénzérmét vagy gyűrűt. Akihez a pénzzel
töltött sütemény kerül, az anyagiakban mindent elér, amit szeretne, aki
pedig a gyűrűt találja meg, a munkában és a szerelemben lesz szerencsés.
De a vacsora előtt semmiképp se kóstolgassátok a desszertet, mert azzal
elvágjátok a szerencsét.”
“A karácsonyi asztalról összesöpört morzsát nehogy kidobd az ünnepek vége
előtt, mert megóvja a ház népét a betegségektől. A szemetet egyébként
sem ajánlatos kivinni a házból, ugyanis a szeméttel együtt a szerencse
is távozik. A néphit szerint söprögetni is csak az asztal alá szabad.”
“Karácsonykor ne hagyd a munkát másra: a következő évben többszörösen kell majd visszaadnod.”
forrás: http://karacsony.hu/cikkek/karacsonyi-szerencsehozo-babonak-144.html
Ki tudja mennyire hatásosak ezek a babonák… mindenesetre, ha kipróbáljuk, nem veszíthetünk semmit? 😉
Jó készülődést!
Joyo
Advent utolsó hete
2011 december 19. | Szerző: Joyo
Beléptünk Advent utolsó hetébe. Valaki azt mondja, hogy ez a legnehezebb, vagy a legkönnyebb hét, hiszen ez az a periódus, amikor minden maradék lelki szemetünktől megszabadulhatunk, hogy felkészítsük magunkat a Fény befogadására. Hogy igazán 
meg tudjuk élni a Szenteste örömét, lelkesedéssel és izgalmait, s egy héttel később tiszta lappal lépjünk át az Újévbe. Azt hiszem eljött a békülések és megbocsátások időszaka. Nem hiába a szeretet ünnepe… mi volna arra a legjobb időszak, hogy lezárjuk és elengedjük lelki sérelmeinket másokkal szemben, mint EZ? Ez a béke ideje. A megnyugvásé. Az örömé. A pihenésé. A családé és a barátoké. Mindazoké, akik közel állnak a szívünkhöz.
Lehet, hogy csak én vagyok így, bár biztos vagyok benne, hogy nem, aki ilyenkor kitárja a szívét (bár megfelelő védelmet kér maga köré a negatív és ártó dolgok miatt), s szeretettel fordul embertársai felé. Kodály is megmondta: ” A legrövidebb út egy emberhez, egy mosoly!”
És igaza volt. Ha valaki őszinte mosollyal fogad egy másik embert, arra valahogy mágikus hatással van ez a gesztus, elindul benne valami. Nyugodtabb lesz, mosolyog ő is előbb vagy utóbb 🙂
Itt a boltban látom ezt a legjobban, habár az utcán is előzékeny és mosolygós vagyok. És ha hiszitek, ha nem, de az emberek még az utcán is visszamosolyognak. Van olyan, aki “fénylik”. Fénylik a szívében élő és lobogó szeretettől. És azt hiszem a Világ ezáltal válik jobbá. Ha érezteted a másikkal, hogy ember, hogy értékes, hogy fontos, és ami a legfontosabb; hogy szerethető lény!
Az emberek ezt elfelejtették. Elfelejtették, hogy lehet őket szeretni és értékelni. Hogy nem csupán apró fogaskerekek vagyunk egy bonyolult gépezetben, ami a mai rohanó életet jelöli. Odafigyelhetünk egymásra. Kezdjük el MOST. Adventkor 🙂 És folytassuk az Újévben is…
A negyedik vasárnap angyala
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött
angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében
lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy
meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A
béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól
valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új
élet tavasszal a Földön.
Joyo
Már csak 10 nap…
2011 december 14. | Szerző: Joyo
Sziasztok!
Elnézést, kicsit lemaradtam a jegyzetelésben, és megkésve bár, de törve nem… bemutatom a harmadik Vasárnap adventi angyalát:
A harmadik vasárnap angyala
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.
December 14-re való tekintettel, egyre inkább elkapja az embereket a karácsonyi hangulat. Már nálunk is megszületett az ünnepi menü. Variálgattunk, variálgattunk… de végül is nagy vajúdás után a világra jött a háromfogásos vendégmarasztaló! 😉
Ünnepi zöldségleves törpekolbásszal (ahogy én csinálom kategóriás!); pezsgős-barackos afrikai harcsa; marhapörkölt; olívás tepsis burgonya; csokoládés püspökkenyér…
Azt hiszem ennél több nem kell. Nem akarjuk agyon tömni a családot, úgy is abban a 3 napban mindenki folyamatosan eszik. Így nem is csoda, ha December 27-én, ha valaki van olyan bátor és rááll a mérlegre, az szinte képen röhögi! (Mindezt majd követik a januári fogadalmak és vad diétázások, mint valami előre belénk programozott dolog… de ez már nem ide tartozik :-D)
Párommal a hétvégén megvettük mindenkinek az ajándékokat. Könnyebb volt, mint gondoltam, Hagytam, hogy a szívem vezéreljen, a párom pedig hagyta, hogy én vezéreljem 🙂 Úgyhogy… már csak a csomagolás következik (jut is eszembe, még csomagoló papírt kell venni!), majd az izgatott várakozás a csengőszó és a Mennyből az angyal felhangzása után…. vajon ki mennyire örül annak, amit a fa alatt talál 😉 Számomra mindig ez a legizgalmasabb.
-Mekkora örömöt tudok okozni?
-Milyen lesz a hangulat az ebédlőasztal körül?
-Milyen tortát készítsünk édesapámnak?
-Milyen képek készülnek majd?
-Mennyire leszek képes idén megnyílni a Fénynek a karácsonyfát nézve és a dalokat hallgatva…?
Majd minden kiderül.
A mézeskalácsot hamarosan meg kellene sütnöm, hogy bepuhuljon az ünnepekre. Dobozt már vettem hozzá. valaki azt mondta, hogy ha néhány szelet almát közé teszek, az sokat segít, hogy ne törjön bele az ember foga 🙂
A püspökkenyérből pedig kettőt készítek, hogy az anyósomhoz is tudjak vinni. Már csak egy jó receptre lesz szükségem 😀
Legyen szép napotok, és jó készülődést!
Joyo
Karácsony elött feltúduló emlékek…
2011 december 10. | Szerző: Joyo
Vajon
miért van az, hogy minél jobban közeleg a Karácsony, az emberben annál
több emlék tódul fel? Főként fájdalmasak. Volt olyan időszakom, amikor
nem vártam akkora lelkesedéssel a szeretet ünnepét. Vagy úgy általában
nem vártam 
semmit, mert ahelyett, hogy szembenéztem volna bármivel is,
rákérdeztem volna bármire is… inkább egy vastag falat vontam magam
köré, és elbujdokoltam. Az egész olyan gyorsan történt. És a tegnapi
napon, amikor E barátnőmmel kószáltunk a városban, s a túloldalról
megláttam a karácsonyi vásár bódéit, ahol háromnegyed órával korábban
még önfeledten táncolva viháncoltam forralt borral a kezemben, belém
költözött a szomorúság. Valahonnan mélyről feltört belőlem néhány olyan
emlék, amit még képtelen voltam kiadni magamból. Amit nagyon, de nagyon
mélyre eltemettem. És amit el kellene végre engednem. Talán csak a
forralt bor miatt, vagy ez együtt jár az adventi időszakkal, amikor
felkészülünk… minden esetre egyik pillanatról a másikra kutyául
éreztem magam. Sajgott a szívem, a lelkem, s mintha időutazást tettem
volna szellemként, akár csak a karácsonyi ének Scrooge ura… az öt
évvel ez előtti vásár képe úszott be a szemem elé. Le akartam rázni
magamról. Erősen… már a fogaim is vacogtak. Hirtelen még hidegebb
lett… pedig előtte tíz perccel beszéltük, hogy milyen kellemes az
idő… én pedig csak reszkettem és reszkettem. E nem értette mi történt.
Hová tűnt a felhőtlen jókedv. Mi történt? Én sem tudtam volna
megmondani, hogy miért. Miért jött fel? Csak úgy…. Öt év hosszú idő.
Hol rejtegettem eddig ezeket az emlékeket? A karácsony része mindez?
Nyilván a fa alatt ülve, a párom ölelésében ezek meg sem kíséreltek
volna felszínre bukkanni. A legkiszolgáltatottabb helyzetet
választották, amibe egy ember csak kerülhet (az alváson kívül), amikor
alkoholt fogyaszt. Na bumm!!!
Az az öt évvel
ezelőtti telefonhívás; a karácsonyi vásár, mint háttérzaj; a zavart
férfihang, mint akit rajtakaptak; zárkózott, hideg, kemény… mintha nem
is ő lett volna. (-Most
végeztem az előadással, indulok az edzőterembe. Te merre vagy? – semmi
kérdőre vonás. -A karácsonyi vásárban forralt borozom – jött a válasz. –
És kivel? – hangom próbált vidám maradni és közvetlen, annak ellenére,
hogy a gyomrom valamiért diónyira zsugorodott. – Egy kollégámmal. –
Férfi vagy nő? – Nő – “mégis mi a faszt érdekel és miért
faggatsz”-hanglejtréssel. Gyomor még inkább görcsben. Gondoltam egy kis
humort belecsempészek, hátha felolvaszthatom a ridegséget… – Mond,
hogy öreg és csúnya – kuncogtam bele a mikrofonba. – egy darabig csend. –
Nem….”)
Na bumm…
elindult a lavina… És ennek a sokkos emléknek a mélyen elrejtett
maradványai törtek utat maguknak a Várkerületen. Na hurrá. Szegény E….
elmeséltem neki röviden, ő pedig begurult. Nem rám, bár lehet, hogy két
nagy pofon nem ártott volna, bár nem hisztiztem. Ma már jobb. Igazából,
miután elhagytuk a vásár körzetét, már sokkal jobb volt.
Sokkal inkább a
Karácsonyra kellene készülni. És emlékezni, örülni a jónak. Hiszen van
mellettem egy férfi akivel nagyon szeretjük egymást, és együtt készülünk
az ünnepekre. Idén végre ott lesz velem, és együtt díszítjük fel a
karácsonyfát is. Végre sehová nem kell sietnie, előre mennie… együtt
elkészülünk otthon, feldíszítjük a fenyőt, s úgy indulunk az
édesanyjához karácsonyozni. Ezt követően az én nagyszüleimhez, ahol az
egész család összegyűlik 🙂
Na lám csak…
máris jobb a hangulatom… beszéljünk inkább a Karácsonyról,
fadíszítésről, a menüről, az ajándékokról. Már csak nagymamámnak és
nagynénémnek nézünk valami szépet-hasznosat. Még mindig kemény dió, de
talán ha páromat ki bírom rángatni a barlangjából, akkor közösen
találunk valamit. Neki nagyon jó ízlése van, ha nőknek kell valamit
választani. A saját ajándékomat is az ő segítségével választottam ki.
Egy hosszú quipao ruhát kértem szüleimtől, mert istenigazából csak egy
alkalmi öltözetem van, ami egy fekete félhosszú koktélruhából áll, és
egy szatén, fekete alapon arany sárkánymintás kínai tunikából. Egy
nőnek, pedig jobb ha több elegáns ruhája van 🙂 Találtam is az online
katalógusban egy elegáns, de szexi fazont. Nyakban kell összegombolni,
félig hiányzik a háta, a dekoltázsán pedig van egy csepp alakú kis
kivágás. Fekete szatén alapon piros minták vannak rajta. A többi majd a
futárszolgálat megérkezte után derül ki 🙂
Na látod…
rossz kedv egyszerűen tova tud szállni. Csak a pozitív dolgokat kell
felidézni. És mondok még egy örömteli hírt: kereken két hét van hátra
szentestéig! 😉
Joyo
Fogyókúra Karácsony előtt?
2011 december 8. | Szerző: Joyo
Elgondolkodtam!
Annyi helyről halljuk és olvassuk, hogy “kerüljön csúcsformába
Karácsonyra!“, “fogyjon le velünk az ünnepekre!“, “bomba alak két hét
alatt!“… csak úgy mellékesen megkérdezném: – Mégis minek?
Átlagban
másról sem szól az ünnep három napja, mint az állandó evésről. Minek
előtte fogyókúrázni? Minek kell kínkeservesen lefogyni, ha Karácsony
után a duplája visszajön? Ezen kiborultam. Lehet, hogy mindenki jól akar
mutatni a karácsonyi fényképeket, de ezért kihagyni a családi ebédeket
és vacsorákat? Koplalni, kínozni magunkat, az amúgy is hajtós időszakban
még több indokot adni magunknak, hogy stresszlejünk? Mindezt
azért, hogy utána feltölthessünk egy dögös képet magunkról a
facebook-ra, miközben ülünk az asztalnál karikás szemekkel, amiket
sminkkel igyekeztünk elfedni, egy szexi ruhában, magunk előtt salátás
tállal, amikor a többiek jóízűen falatoznak körülöttünk és jókedvűek? Megéri? Szerintem nem, de mindenkinek egyéni meglátása és döntése, hogy mihez kezd 🙂
Azt nem
mondom, hogy mozogni nem lehet előtte, hogy ne fulladjunk ki olyan
hamar, és az emésztésünk is rendben legyen. Na de fogyózni? Az ember
gyomra még össze is szűkül ilyenkor. Aztán hallgathatjuk…
-Vegyél még édesem…
-Kóstold meg a tölteléket is…
-Nehogy maradjon bármi is a tányérodon te lány!
-Hát ezért görnyedtem a konyhában egész nap?
Ráérünk az
újévben fogyókúrázni, diétázni, mozogni, sportolni és nagy terveket
szőni! Az úgy is az újrakezdés időszaka! 😉 Addig is inkább élvezzük a
büntetlen táplálkozást! Télen senki sem szól meg, ha repetázol! 😀
Legyen szép napotok!
Joyo
Második angyal és maga a Mikulás… :-)
2011 december 6. | Szerző: Joyo
Tudom, hogy kicsit megkéstem a bejegyzéssel, de azért lesz benne aktuális téma is 🙂
Igaz, hogy Kedd van, de akkor is említést kell tenni arról az eseményről, ami Vasárnap történt a Földön…
A második vasárnapi angyala
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a
mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni
az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a
serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap
sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal
észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit
keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a
serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok. akik a mennyben
élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a
csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.
Valahol
mindenki érezte, csak másképpen. Én momentán üvöltve sírtam-rítam…
megmagyarázhatatlan dolgok miatt. Talán ki kellett ürítenem a lelkem,
hogy helyet teremtsek a szeretetnek. Talán az angyal a gondjaimat is elvitte magával. Mert Hétfőn, mintha elfújták volna 🙂
Ráadásul ma reggel még a kedves Őszszakállú is meglátogatott bennünket
a bakancsainkban finom csokoládékat hagyva 🙂 S ki tudja hogyan, de az
én bundás cipőm orrára rá volt ültetve egy Pickwick teacsomag, mely
négy doboz teakülönlegességet és egy 1 literes eperformájú kannát
tartalmazott! 🙂 Ámultam-bámultam reggel, már amennyire az álmosság
engedte. Amint vizet forraltam, már használatba is állítottam.
Mindeközben édesanyám megosztotta velem, hogy mit hallott magáról Miklós
püspökről a rádióba, honnan eredeztetik a Miklós napi ajándékozást. – Minden este órákig sétált a városka
utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a
legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember,
aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez
menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el
magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik
férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és
meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat
kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda
történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő
aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak
az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a
sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva
találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház
tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb
lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni,
és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a
hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a
csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő
folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök.
Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit
a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy
szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki
a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a
névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen
megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az
adakozásaiért a nép elnevezte ” Noel Baba” -nak, ami azt jelenti ”
Ajándékozó Apa”.
Ennek
örömére a mai napon én is mikulás sapkát húztam, s az előző este
vásárolt szaloncukrokat osztogatom minden arra járónak. A bolt előtt
pakolva még a Kisalföld egyik riportere is megtalált és lefényképezett,
így úgy tűnik, hogy benne leszek a holnapi újságban… Különös és
kellemes dolgok történnek az emberrel az adventi időszakban 🙂 Csak
figyelnünk kell és felismernünk 🙂 Ilyen egyszerű.
Akinek
még nincs ötlete, hogy melyik családtagjának mit adjon ajándékba, nekik
szeretném felhívni a figyelmét Natalia hozzászólására, ahol belinkelt
egy oldalcímet. Reggel átnéztem, és valóban találtam néhány jó
ajándékötletet 😉 Még egyszer köszönöm szépen.
További jó mikulásozást kívánok 🙂
Joyo
A lendő karácsonyfa
2011 december 5. | Szerző: Joyo
Sziasztok Karácsonyrajongók!
El sem hiszem,
nem egészen három hét, és itt is van amire vártunk! 🙂 Bár a mai
melegfront, mintha a Tavasz fuvallatát sodorná felénk, sokan érezzük a
csontjainkban is a feszítő fájdalmat, mégis, jobb szeretném, ha
Decemberben nagy pelyhekben hullana a hó. Hajlandó vagyok, sőt,
javítanám magam… szeretek havat lapátolni. Kesztyű, sál, sapka, bundás
bakancs, egy jó nagy hólapát, és nincs előttem akadály. Ilyenkor
alaposan megtornásztatom a bolt előtt járókelő embereket, szinte már egy
mókás szalontánccal is felér, ahogy kerülgetjük egymást, s
meg-megcsúszva viszünk a táncba egy-egy
kacifántos
figurát is. 🙂 Nem is beszélve arról a nevető vagy rosszalló
pillantásokról, amiket akkor kapok, amikor a bolt előtti eső védő
ponyváról leverem seprűvel a havat, nehogy leszakadjon a súly alatt.
Fura… ilyenkor nem azt díjazzák, hogy megelőzöm a “katasztrófát”,
hanem be is szólnak, hogy a nyakukba rázom az égi áldást! Na jó, ennyit
az emberekről 🙂 Lehetne még cifrázni. De nem akarom, úgy is
mindenkinek van legalább egy jó története a hólapátolással kapcsolatban
😉
Viszont, úgy
tűnik, végre meglesz a gyümölcse apám és a párom hetek óta tartó
munkájának, hiszen végre valahára kiraktuk az összeszerelt
karácsonyfatalpakat a bolt elé. Kérem… lehet jönni, van három méretben
😉
A tegnapi napon
még Röjtökmuzsajra is leautóztunk, hogy kiválasszuk leendő
karácsonyfánkat az ültetvényen. Kalandos volt. Hatan mentünk, de mi
végeztünk legelőször. Körbeölelgettem minden szimpatikus fenyőfát, s
amelyiknél éreztem az otthon kellemes melegét, félcímkéztéttűk a
termelővel. Nagybátyám és leendő nagynénémnek sikerült szintén
eldönteni, hogy ki lesz az ünnepi díszvendég, csak a testvére bóklászott
a fák között és választott nehezen. Közben nagybátyám becsatlakozott
hozzánk a veteményes mellé, ahol a sarat törölgettük a cipőinkről, s a
közelgő esküvőről beszélgettünk. Beszélgetés közben végre kitaláltam,
hogy apám mit is fog kapni tőlünk a szülinapjára és Karácsonyra. Szép
üvegeket, amikbe pálinkát tölthet 🙂
Igazából szépen
lassan már elérkezett a szürkület… talán az égen úszó sötétszürke
felhőtakaró is közrejátszott. Lógott az eső lába és eléggé metsző szél
fújt. Nem tudom hányadik kört menték már, és arra sem emlékszem, hogy
végül nekik is sikerült-e kiválasztani a fenyőt, de szép lassan
elindultunk haza. Még elbúcsúztam a leendő fánktól, s beültem az autóba.
Apámmal felcsavartattam a fűtést. Úton hazafelé elgondolkodtam. Hét
embernek kell kitalálnom az ajándékot. A hétből négynek már megvan. A
fennmaradó három már keményebb dió sajnos. Nekem sem mindegy, hogy mit
ajándékozunk a párommal.
Van, amikor
kicsit elveszítem a kedvem, de azt hiszem, ez mindenkivel előfordul.
Hallgatom a karácsonyi dalokat, hangolódom, tervezgetem, hogy milyen
legyen a fa díszítése. Ötleteket gyűjtök az édességhez… bár az biztos,
hogy idén is lesz mézeskalács, és talán csokoládés gyümölcskenyér 🙂 A
többi pedig alakul…
Majd még jelentkezem. Jó készülődést és Mikulás várást! 😉
Elköltöztem
2012 július 20. | Szerző: Joyo
Kedves Karácsonyrajongók és idetévedt olvasók!
A Karácsony Fan Club írásai folytatódni fognak új helyen, új köntösben. Aki újra szeretné olvasni, követni, mosolyogni, várakozni, ötlet börzézni… megtalálhat a következő helyen:
http://karacsonyklub.blogspot.hu/
Oldal ajánlása emailben
X